Egyre több félénk, visszahúzódó, vagy éppen dacos, agresszív kisgyermek van az óvodákban is. A felismerés és a hatékony szorongásoldás kihívás az óvodapedagógusok számára. Már egészen korai életkorban komoly tünetekkel jelezhetik a gyermekek, hogy félnek. Sok esetben életkori sajátosságról van szó, ám ha túlzott mértékben jelentkezik a szorongás, az hatással lehet a mindennapjaikra, óvodai beilleszkedésükre, testi-lelki-szellemi fejlődésükre. – Hogyan ismerhetjük fel a szorongást óvodáskorban? Melyek az óvodában alkalmazható hatékony szorongásoldó módszerek?

fotó: belajatiraihanfahrizi, pixabay.com

 

Korábbi, az iskolai szorongásoldásról szóló blogbejegyzésemben említettem, hogy lesz egy olyan cikk is, melyben kifejezetten az óvódásokkal foglalkozunk. Íme, itt  van, olvassátok, és egészítsétek ki tapasztalataitokkal!

 

Életkori sajátosság vagy betegség?

Ma már a szorongás “népbetegség”, vagyis szinte mindenkit érint, életében egyszer legalább. De vajon miért jelentkezik ilyen korai életkorban, és miért ilyen nehezen, lassan oldhatók ezek a zavarok?

A szorongás nem válogat. Ugyanúgy érinti a gyermeket, mint a felnőttet. Sajnos a kutatások azt igazolják, hogy ha ezek a szorongásos zavarok gyermekkorban kezeletlenek maradnak, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy felnőttként szorongásos és vagy depressziós zavarban szenved majd az egyén.

A szorongásoldás az óvodában éppen az életkori sajátosságok miatt természetes gyakorlat. Hisz melyik óvónéni vagy dadus néni ne találkozott volna még szeparációs szorongásban szenvedő gyermekkel? Gyakoriak a mutista tünetek is, vagy az általános félénkség.

 

Mely félelmek jelennek meg általában a kisgyermekeknél?

  • 7-8 hónapos korban: anya távozásakor, hangos zajoktól, bizonyos állatoktól, idegenektől való félelem,
  • totyogó – kisgyermekkorban: állatoktól, sötéttől, szülőtől való elválástól, mesebeli lényektől, dörgéstől-villámlástól, egyedül alvástól, idegenektől való félelem,
  • kisgyermekkor – kisiskolás korban: mesebeli lényektől, sötéttől, testi sérülésektől, szülők elvesztésétől, haláltól, tolvajoktól, magasságtól, orvosi vizsgálattól való félelem.

További óvodáskorban jelentkező félelmekről részletesebben itt olvashatsz.

Látható tehát, hogy sok félelem természetes és gyakori kisgyermekkorban. Nem mindegy azonban, hogy meddig áll fenn, illetve mennyire befolyásolja a gyermek életminőségét, mindennapjait. Ha alvási, evési szokásai megváltoznak, sokat betegeskedik szervi okok nélkül, és a szorongás miatt nem tud járni az óvodába, vagy magatartásával veszélyt jelent önmagára, társaira, mindenképp szakember segítségét kell kérni, javasolni. (Ennek lépéseiről bővebben itt tájékozódhatsz!)

A kisgyermekkori “tipikus” szorongásokat a gyermekek általában kinövik. Egyrészt azért, mert elmúlik a korai nemi érdeklődés, melyek komoly feszültséget okoznak, emellett a szülői minták megszilárdulnak, biztonságot nyújtanak számukra a belsővé vált tilalmak. Kisiskoláskorban a fantázia és a valóság ketté válik, az irreális szorongások könnyebben eltávolíthatóvá válnak. Sokszor azonban a szorongás áttevődik valami másra, az iskolai beilleszkedést vagy épp a teljesítményt befolyásolja.

 

Így ismerheted fel az óvodában a gyermekkori szorongást

A szorongásoldás az óvodában akkor lehet hatékony, ha ismerjük a gyermekkori szorongást általában. Ennek egyik lényeges szempontja, hogy felismerjük a tüneteket.

A leggyakoribb jeleket mindenki ismeri. Ilyen a tiltakozó magatartás a szülő távozásakor, vagy a félénkség és visszahúzódás az óvodai csoportban. Egyre gyakoribb azonban a vizeletvisszatartás, és sok gyermek küzd széklettartási problémákkal (vagy az ellenkezőjével, túlzott széklet-visszatartással). Ezek ijesztő tünetek, hisz féltjük a gyermeket, nehogy beteg legyen emiatt. De itt nem a tünetet kell kezelni, hanem az állapotot, ami kiváltotta vagy fenntartja ezt a káros/kóros magatartásformát.

Sok esetben a szorongás valamilyen más betegség, zavar kísérője, de akkor is érdemes oldani.

Kevésbé ismert tünetek:

  • Sok hiányzás, sok betegség,
  • testi tünetek: hasfájás, fejfájás, rosszul van – de nincsen a háttérben kimutatható ok
  • nem akar oviba menni tartósan, hónapokon, éveken keresztül
  • az életkoránál elvárható szintnél éretlenebbül viselkedik
  • nem beszél (de otthon csacsog, jól érzi magát)
  • nem vesz részt a közös eseményeken, csak szülővel esetleg
  • nem szerepel
  • az oviban állandóan cumizik, vagy csak az otthonról hozott tárgyakat szorongatja
  • egész nap óvónéni ölében van, mert különben sír
  • nem hagyja magát megvizsgálni (pl. védőnőnél, gyermekorvosnál, pedagógiai vizsgálaton), erőteljesen tiltakozik, szülőbe kapaszkodik
  • alvási nehézségei vannak (nehezen alszik el, rémálmok, éjjeli felriadás)
  • állandósult fáradtság
  • dühkitörések, agresszió
  • rituáléi vannak
  • kerüli a szemkontaktust (gyakran autizmusra gyanakszanak helyette)
  • nehezen viseli a változásokat, váratlan eseményeket (pl. óvónénit helyettesíti valaki)
  • figyelmetlenség, túlmozgásosság (ADHD-val összekeverhető, fontos lehet a pontos diagnózis)

 

Látható tehát, hogy sok olyan tünet van, aminél először nem feltétlenül gondolunk szorongásra. Egy óvodapedagógusnak nem is feladata a diagnosztizálás. Fontos azonban tudni, hogy milyen jelek esetén javasolhatjuk a szülőnek, hogy kérjen konzultációt egy szakembertől.

 

Mi lehet a korai szorongás oka?

Ahogy korábban is említettem tehát, egyrészről életkorral jár, hogy a gyermek fél. Sok mindentől félnek az óvodások, ez egyfajta “védekezés” részükről. Az életkoruk előrehaladtával, fokozatosan tanulják meg, hogy aztán tényleg mitől kell és mitől nem kell félni.

A gyermek élete első és legfontosabb időszakát otthon, a családjával tölti. Így az öröklött tényezőkön kívül, az is nagyon fontos szerepet játszik a gyermek viselkedésében, hogy milyen szülői mintát lát, tapasztal. Éppen ezért a szorongásoldás az óvodában gyakran azzal kezdődik, hogy a szülővel négyszemközt konzultálunk, hogy ő mit tapasztal. S mivel ő ismeri legjobban gyermekét, kérjük, hogy meséljen róla, mik az erősségei, miket szeret, mert ezek segítségével mi is közelebb kerülhetünk hozzá.

Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor teljesen rendezett, nyugodt családban élő gyermeknél tapasztalunk túlzott mértékű szorongást. Ezt kiválthatja egy-egy olyan életesemény, mint például egy haláleset, vagy költözés, esetleg óvodaváltás, baleset, betegség a családtagok között.

Egyéb okokról itt olvashatsz bővebben.

Szorongásoldás az óvodában

Most pedig következzen a lényeg:  az “elég jó” szorongásoldás az óvodában, vagyis a mindennapokban megvalósítható tippek. Azért írtam, hogy “elég jó”, mert ma már mindenki tisztában van vele, hogy szülőként sem lehetünk tökéletesek, de ha már próbálkozunk, belátjuk mit tettünk rosszul és tudunk változtatni, a gyermek igényeihez, személyiségéhez alkalmazkodni, akkor “elég jó” anyává vagy apává válhatunk. Pedagógusként is így érdemes hozzáállni a dolgokhoz. Minden gyermekhez biztosan nem értünk, de ha már törekszünk arra, hogy megértsük, vagy próbálkozunk, jó lépéseket teszünk. A gyermekek pedig meghálálják, ha törődnek velük, szeretik és elfogadják őket.

Természetesen a szorongások kezelésénél is szem előtt kell tartanunk, hogy minden gyermek más, nincsenek olyan módszerek, amik mindenkinél működnek.

Az első és legfontosabb mindig a megfigyelés, a tájékozódás, a szülővel való konzultáció. Csak ezek után kezdjünk célzottan segíteni. S nagyon fontos szempont, ha úgy látjuk, nem elegendőek a pedagógiai vagy személyes eszközeink, akkor kérjünk, javasoljunk pszichológiai megsegítést! Sok óvodában elérhető óvodapszichológus, ő a csoportban is megfigyelheti a gyermeket. Különféle szabályozások létezhetnek, előtte azonban tájékoztassuk a szülőt.

 

Gondolatok az óvodás gyermekekről

Nem árulok el titkot, ha azt mondom: MESE, JÁTÉK, MOZGÁS és SZERETET. Az óvodáskor legfontosabb elemeit soroltam fel. Ezek önmagukban is gyógyító erejűek.

Sajnos, én azt tapasztalom, hogy néhány helyen elfelejtik, mi is az óvoda feladata. Társadalmi nyomás nehezedik rájuk, s emiatt a szabad játék, mesék és szerettet-teljes légkör helyett “iskola-előkészítővé” és “szuper-tehetségek” felfedezőjévé szeretnének válni. Hisz mi másért lenne egy sor választható szakkör és edzés már az óvodában, ha nem azért, mert a rohanó világ már az óvodásokra is rá akarja tenni a kezét: “aki kimarad, lemarad”!?

Ma már a néhány hetes csecsemőt fogják és viszik, mert a szülő nem bírja a csendet, a bezártságot, nem tudja átadni magát a szimbiózisnak. A 2 hónapos gyermeket lazán otthon hagyjuk, mert fitneszezni megyünk, hogy csodálatos alakunk legyen szülés után. Tévét kapcsolunk a síró gyermeknek, mert akkor csöndben van (úgy gondoljuk, megnyugtatja), és mindenféle gyermek-rendezvényekre hurcoljuk, mert azt hisszük, élvezi. Aztán a gyermek megszokja, hogy mindig történik valami, mindig megyünk valahova, állandó vibrálás van körülötte. Az ilyen gyermek az oviban bizony unatkozhat, keresheti az ingereket.

A másik véglet, amikor annyira zárt a család, hogy sehová sem megy. Mindig otthon, hármasban vagy négyesben csinálnak valamit. Nincsenek barátok, távol vannak a rokonok. Az ő kis világuk burokban tartja a gyermeket. Ez a gyermek az óvodába kerülve retteghet a többi gyermektől és borzasztó idegennek találhatja az óvónéniket is. Lassan oldódhat szorongása.

Máshogy kell az egyik és máshogyan a másik gyermek szorongását oldani. És még a többi típusról nem is beszéltünk…

Én alapvetően a nyugodt, kiegyensúlyozott gyermekkorban hiszek. Tapasztalataim szerint a gyermekek számára ez jelenti az érzelmi biztonságot: kiszámíthatóság, egymáshoz való alkalmazkodás, a legkisebb igényeinek és életkori sajátosságainak figyelembe vétele, sok-sok szabad játék és mozgás, és a szülővel való kapcsolat minősége. Ezek nélkül a gyermek lelki egyensúlya megbillenhet, és később szorongásos vagy depressziós tünetekben jelentkezhet.

 

30 tipp óvodapedagógusoknak

Nézzünk meg néhány lehetőséget, ami az óvodában segíthet a szorongásoldásban. És kérlek Benneteket, osszátok meg azokat az ötleteket, amik nálatok működtek, hogy a többi kolléga erőt meríthessen belőle!

A sárkány megszelídítése fotó: LMoonlight, pixabay.com

 

Íme az én tippjeim:
  1. Tapasztalataim szerint a félénk gyermeknek szárnyakat ad, ha hiszünk benne, és olyan dolgokkal közelítünk felé, amit szeret. Ehhez információt a szülőtől gyűjthetünk…
  2. A szokásos tevékenységek: rajzolás, festés, gyurmázás – alapból szorongásoldó hatásúak. Ám ha erőltetjük, vagy nincs benne sikerélménye, többet árthat mint használ!
  3. A hangos zajok, a fegyelmezés és testi “erőszak” ijesztően hat a szorongó gyermekre. – Ennek látványa, vagy ha a csoportban mással kiabálnak, mást büntetnek, is megviseli.
  4. Fontos a saját mentálhigiénénk karbantartása, hogy a sokféle gyermeket kezelni tudjuk. – Egy óvodai csoportban sokféle gyermek van “összezárva”, bizony nagy kihívás kezelni a többféle személyiséget.
  5. Ne szégyenítsük meg a gyermeket a többiek előtt! Fogadjuk el, hogy nehézségei vannak. Bátorítsuk, választhasson: akar vagy nem akar például valamiben részt venni.
  6. Ne harcoljunk a dacos, agresszív gyermekkel! – Értsük meg, derítsük ki, mi okozza nála az ellenállást. Közelítsünk hozzá nyugalommal, akkor ő is könnyebben lenyugszik.
  7. Emeljük ki, ha szükséges a társaságból – Egy nyugodt szobában, vagy egy csendes sarokban hamarabb lenyugszik, mintha mindenki őt figyeli.
  8. Ne büntessük soha azért, mert visszahúzódó, vagy félénk. – Nem vagyunk egyformák. Az is lehet, hogy csak több időre van szüksége.
  9. Meseolvasás, mesefeldolgozás – A vegyes csoportokkal az a gondom, hogy nem ugyanazt a mesét kellene hallgatnia a 3 évesnek, mint a 6 évesnek. Ez nemcsak magatartási problémákat eredményezhet, de szorongást is. Érdemes a meseválasztásnál, és -feldolgozásnál ezt is figyelembe venni.
  10. Ne erőltessük a gyermek változását. – Ő nem direkt ilyen. És nem tud változtatni addig, amíg nem mutatunk neki alternatívát, miközben biztonságos környezetet is teremtünk.

 

Feszültségoldó játékok, gyakorlatok:
  1. Nevettetők és komolyak: osszuk kétfelé a csoportot és állítsuk, vagy ültessük le őket szembe egymással. Az egyik csoport lesz a nevettetők, a másik a komolyak csoportja. Az a feladat, hogy a nevettetők megnevettessék a komolyakat, a komolyaknak viszont nem szabad nevetni. Az győz, aki a legtovább komoly marad. Aztán csere.
  2. Bizalom-séta: a gyerekek álljanak párokba. Kössük be a pár egyik tagjának a szemét. A párja fogja meg a kezét, és vezetgesse úgy, hogy semminek ne menjen neki! Nehezített változat, hogy nem fogja meg a kezét, csak mondja neki, hogy kettőt előre, egyet jobbra. (Ez az irányok miatt iskoláskorban jobban alkalmazható).
  3. Progresszív izomrelaxáció: például Lore Lite: A dühös polip c. könyvének segítségével könnyen elsajátítható
  4. Toljuk el a falat! – energikusabb gyerekek imádják, hogy nagyon erősen lehet tolni, jól kifáradnak benne, és észre sem veszik, de közben lélegzetüket is visszatartják egy kicsit, ez is megnyugtatóan hat.
  5. Ugráljunk! – a trambulin, a páros lábbal, vagy fittness labdával ugrálás örömérzettel tölti el a gyermeket!
  6. Ölelj meg valakit! – ha nem akar senkit megölelni, lehet felnőttet vagy plüsst is!
  7. Zene, tánc és ének – imádják a gyerekek, ezeket bátran használhatjuk! De ne erőltessük ezt sem!
  8. Simogatni egymás hátát – az egyik óvodában bevett gyakorlat, hogy lágy zenére a gyermekek egymás mögé ülnek és egymás hátát simogatják.
  9. Jógapóz felvétele – a lefelé néző kutya vagy a gyermek jógapóz nagyon jó érzést kelt a gyermekekben, de mást is ki lehet próbálni.
  10. Légzőgyakorlat: feküdjenek le a gyerekek a hátukra, tegyenek a hasukra egy kis plüsst. Vegyenek mély lélegzetet a hasukba, és nézzék, ahogy megemelkedik a kis állat. 3 mp-ig tartsák bent a levegőt, majd lassan szájon át fújják ki. Ismételjük 5-ször.

 

Ami mindig működik:
  1. Ki a természetbe! – a friss levegő, a szabad mozgás nagy térben kiváló feszültségoldó hatású. (A szabályos kettes sorban sétálás nem az..)
  2. Buborékfújás, lufifújás – ez is a légzést lassítja le, de mellette egy csodás játékkal is kecsegtet, a lufit és a buborékokat minden gyermek szereti
  3. Könyv/kép-nézegetés – ez segít elterelni a figyelmet.
  4. Meseolvasás  – A mesék segítenek nekik különféle megküzdési stratégiákat elsajátítani.
  5. Építsünk a gyermek erősségeire! – az apró sikerélmények, dicséretek kimozdítják őket a “beszűkült” állapotból (“anyát akarom!“).
Ha a gyermek csak velem van el:
  1. Jöhet velünk, de közben adjunk neki valami feladatot. Az önállóság úgy érhető el, ha fokozatosan próbáljuk a gyermeket terhelni, és olyan kihívások elé állítani, amik sikeresen teljesíthetőek.
  2. Vegyük az ölünkbe, ha igényli. – Néhány gyermeket megnyugtat az érintés, az ölelés.
  3. Van, aki kifejezetten nem szereti, ha ölelgetik, őt figyelmünkkel, biztatással, szeretettel “öleljük körbe”.
  4. Legyen egy 2-es számú segítőnk, aki át tudja őt venni, amikor nekünk más dolgunk van. A családban is ott van apa, vagy mama, papa, ha anyának el kell menni…
  5. Konzultáljunk négyszemközt a szülővel. Nyugtassuk meg, hogy jó helyen van a gyermek. Sokszor ő jobban aggódik, s ez átragad a gyermekre.

 

Szociális készségek fejlesztése is nagyon fontos

A félénk, visszahúzódó gyermekek jellemzője, hogy nehezen találnak barátokat, általában szoronghatnak kortársaik között. Felnőttekkel sokkal könnyebben teremthetnek kapcsolatot. Ilyenkor kifejezetten jó lehet a vegyes csoport, ahol egy-két szociábilis, empatikus nagyobb gyermek tudja őt segíteni például a beszokásnál.

Figyeljünk oda a peremre szoruló gyermekekre, mert sajnos előfordulhat, hogy később, iskolásként sem tudnak majd beilleszkedni. A szociális készségek fejlesztése, az érzelmi intelligencia megerősítése már óvodáskorban is kiemelkedően fontos!

 

Láthatjuk tehát, hogy mennyire összetett feladat az óvodáskorú gyermekek szorongásoldása. Ám amit itt elkezdünk, arra a gyermek tud építeni. A korai kudarcok, azonban egy életre visszavethetik…

 

Nálatok mi működik? Oszd meg tippjeidet velünk!

 

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb blogbejegyzésekről, iratkozz fel a Ne szorongj! hírleveleire itt!