Gondoltál már arra, hogy milyen érzés lenne a mélybe nézni egy magas épület tetejéről vagy egy kilátóból? A magasságtól való félelem természetes reakció, amely szívverésünk felgyorsulásában, légszomjban, remegésben, izzadásban, szédülésben, zsibbadásban, sőt akár halálfélelemben is megnyilvánulhat. Azok, akik már átéltek pánikrohamot, jól ismerik ezeket az érzéseket, amelyek sokszoros intenzitással jelentkeznek. A pánikroham hirtelen és váratlanul érkezik, és a kontrollvesztés érzését kíséri, amely nemcsak a pánikroham közben, hanem az annak kezelésében is gyakran megnehezíti a szakemberek munkáját. Ebben a cikkben Kulig Barbara pszichológus és Olosz József gyógytornász osztja meg tapasztalatait egy konkrét esetről, ahol sokat segített a manuálterápia.
Pánikzavar vagy pánikroham?
Manapság a pánikrohamok gyakran előfordulnak, de fontos megérteni, hogy a pánikzavar nem ugyanaz, mint a pánikroham. A diagnosztizálható pánikzavar akkor alakul ki, ha a pánikrohamok egyre gyakoribbak és intenzívebbek, amelyek hatására életünk egyre szűkebbé válik, elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyekben már megtapasztaltuk a szorongásos állapotot, és egyre inkább eluralkodik rajtunk a pánikrohamtól való félelem. Numerikusan kifejezve, ha négy héten belül négy pánikroham és négy szorongásos tünet jelentkezik – mint például a szédülés, a halálfélelem, a heves szívverés, a „torokgörcs” vagy az izomfeszülés – akkor beszélhetünk pánikzavarról.
Miért alakul ki a pánikroham?
A pánikrohamok kialakulásában számos múltbeli és a rohamok idején ható pszichoszociális (családi viselkedésminta követése, kapcsolati veszteség, kötődés veszélybe kerülésének emléke, szülőktől elszakadás, túlkontrolláló szülő) és biológiai (koffeinfogyasztás, hormonális változások) tényezők játszanak szerepet. Kulig Barbara pszichológus hívja fel a figyelmet arra, hogy a pszichológus munkáját a manuálterápia is jelentősen megkönnyítheti.
Megközelítés a pszichológiai tényezők oldaláról
Mint korábban említettük, számos tényező hozzájárulhat a pánikzavar kialakulásához. Bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy minden rendben van az életünkben, amikor az első roham bekövetkezik, fontos, hogy a kezelések során megvizsgáljuk a pánikzavar kialakulásának körülményeit, érzelmi tényezőit, rövid és hosszú távú következményeit. Ezáltal kialakul egy kép arról, hogy mit is élt át valójában a páciens az első pánikroham során. Ez a későbbiekben alapos elemzés alá kerül, ami elvezethet bennünket a pánik egyéni történetéhez.
A testi tényezőkkel is érdemes foglalkozni
Az eddigi gyakorlatban a fizikai traumák kevésbé játszottak szerepet a gyógyulási folyamatban, azonban a szakértő szerint testünk és lelkünk folyamatos kommunikációban áll, számos kapcsolódási ponttal, és tele van lehetőségekkel. Éppen ezért egy pszichés probléma esetén nemcsak a lelki traumákat, hanem a testi traumákat is figyelembe kell venni a tünetek enyhítése érdekében.
Egy sportsérülés okozta pánikrohamok
Dani, aki mindössze 20 éves, és élsportoló, az év elején hirtelen rosszul lett: mellkasa szorított, szíve hevesen dobogott, szinte megfulladt, hasi fájdalmat érzett, és mintha a világ körülötte forogna. Amikor megpróbált felállni, hogy levegőt kapjon, úgy érezte, hogy azonnal elájul, és azt gondolta: „mindjárt megfulladok”, „biztos szívrohamom van”, „ha most nem fordulok orvoshoz, meghalok”. Szorongása egyre nőtt, úgy érezte, hogy teljesen elvesztette a kontrollt a teste felett, és úgy tűnt, hogy ez soha nem fog véget érni. Szülei aznap kórházba vitték, ahol alaposan megvizsgálták, majd néhány nap múlva hazaengedték. A zárójelentésben vegetatív disztóniát és pánikrohamokat, valamint fiatalkori magas vérnyomást diagnosztizáltak.
Fél évvel később Dani már naponta szenvedett pánikrohamoktól. A szakemberek a pszichoterápia mellett – fiatalkora ellenére – gyógyszert is javasoltak. Dani viszont igyekezett kerülni a gyógyszerek szedését, és nagyon érdeklődött a természetes megoldások iránt.
Dani nagyon magas elvárásokat támasztott magával szemben a sportban, és nagyon nagy volt a nyomás, amit magára rakott. A sérülés és a következő rehabilitáció során Dani szembesült azzal, hogy nem képes teljesíteni ezeket az elvárásokat, ami nagyon frusztráló volt számára.
Kulig Barbara úgy gondolta, hogy ezek a tényezők hozzájárulhattak a pánikrohamok kialakulásához. Ezért a terápiában nemcsak a pánikrohamok kezelésére összpontosítottak, hanem arra is, hogy segítsenek Daninak megérteni és kezelni a sporttal kapcsolatos stresszt és nyomást.
Fotó: sherlockrehab
Végül Olosz József, manuálterapeuta segítségét is kérték, hiszen a fizikai terheléssel egyértelműen összefüggésbe lehetett hozni a fiú állapotát. A kezelések során ugyanis az is kiderült, hogy korábban éppen mellkasi tájékon érte Danit egy sérülés, amikor egy csapattársa könyökkel ráesett. A kutatók már több, a fenti esethez hasonló történetet írtak le, ahol a manuálterápia lényegesen felgyorsította a pánikzavar kezelését. Ebből arra lehet következtetni, hogy a testi trauma (pl. mellkasi szorítás) és a szorongás együttes kezelése hatékony a Danihoz hasonló kórelőzménnyel rendelkező pánikzavaros páciensek esetében.
A terápia során Dani megtanulta, hogy hogyan kezelje a pánikrohamait, és hogyan kezelje a stresszt és a nyomást a sportban. A terápia segített neki abban is, hogy jobban megértse a testének jelzéseit, és hogy jobban tudjon ráhangolódni a saját testére.
A folyamat végére Dani már sokkal jobban érezte magát. A pánikrohamok száma jelentősen csökkent, és már képes volt kezelni a sporttal kapcsolatos stresszt és nyomást. Dani úgy érezte, hogy visszanyerte az irányítást az élete felett, és újra képes volt élvezni a sportot.
A pszichoterápia és a manuálterápia kombinációja tehát hatékonyan segített Daninak a pánikrohamok kezelésében. Ez a történet jól mutatja, hogy milyen fontos a test és a lélek egymással való összefüggésének megértése és annak figyelembevétele a gyógyulási folyamat során.
Forrás: sherlockrehab.hu