A szorongó gyermek csendes, jó gyerek.
Szeretik az óvodában, mert nincs vele gond, ügyes, szófogadó, bár kicsit bátortalan, és nem túl aktív.
Az iskolában sem tűnik fel sokszor, hogy ezekkel a gyermekekkel bármi gond lenne. Nem teljesítenek kimagaslóan, de magatartásukkal sosem zavarják az iskolai rendet.
A szorongó gyermek otthon is szófogadó, bújós, szeretni való, csak éppen nem mer egyedül elaludni, vagy éjjel sokszor felébred.
A szülő is érzi, hogy túl sokáig cumizik, vagy nem tud leszokni a körömrágásról, de ez mégsem akkora baj, hogy azonnal pszichológushoz rohanjunk!
Valóban nehéz eldönteni szülőként, pedagógusként egyaránt, hogy a szorongás mikortól probléma. Ugyanis mindenki szorong valamilyen szinten, ez az életünk része, motivál minket, jó teljesítményre sarkall, alaposabbá tesz, segíti a figyelemkoncentrációt és a megküzdést. A túlzott mértékű szorongás azonban már egészségkárosító hatású, érdemes megelőzni, vagy ha már kialakult, és hónapok óta nem enyhül, akkor pedig pszichológushoz fordulni.
Mik a túlzott mértékű szorongás tünetei?
Sok gyermek izgul feleltetés, dolgozatírás előtt, vagy ismeretlen emberek társaságában. A pszichológia tudománya életkori sajátosságokként tartja számon, mikor mitől félünk. A félelmek egy része mindenkinél hasonlóan jelenik meg: például a szeparációs szorongás 8 hónapos csecsemőknél, majd később a bölcsődei/óvodai beszoktatásnál; vagy a haláltól, elmúlástól való félelem 7-8 éves korban, teljesítményszorongás az iskolai évek alatt.
Akkor érdemes túlzott mértékű szorongásra gyanakodni, ha gyermekünk viselkedése jelentősen megváltozik korábbi magatartásához, önmagához képes.
Ha eddig felszabadult, kacagó kisgyermek volt, most pedig naphosszat csak cumizva gubbaszt a kanapén, sokszor sír, és semmihez sincs kedve, akkor bizony valami nem stimmel. Vagy ha eddig jókedvvel, vidáman ment iskolába, de mostanában minden reggel fáj a hasa, a feje, vagy hányingere van, akkor tüneteinek, viselkedésének hátterében a túlzott mértékű szorongás állhat.
Az ún. pszichoszomatikus tünetek (testi tünetek valódi szervi ok nélkül) vagy magatartásbeli változások (pl. dühkitörések, agresszió megjelenése) esetén ritkán gondolunk lelki okra, pedig a gyermeklélek sokszor üzen ezáltal. A pszichoszomatikus tünetekről, gondolkodásbeli és viselkedésbeli változásokról részletesebben a gyermekkori szorongás tünetei című részben olvashatsz.
A túlzott mértékű szorongás okai gyermekeknél
Mi minden vezethet oda, hogy egy gyermek olyan mértékben kezd aggodalmaskodni, szorongani, hogy az már hatással van a család mindennapi életére, a gyermek iskolai teljesítményére, az alvására, vagy akár az emésztési folyamatokra?
A jelenség igen összetett, ezért a kérdést megválaszolása sem könnyű. Minden gyermek más, minden szorongó gyermek esetében más-más háttértényezők vezethettek a szorongásos zavar megjelenéséhez. Éppen ezért minden gyermek esetében sor kerül a szülővel egy anamnézis felvételére, mely segítségével átbeszéljük a gyermek életének történetét a fogantatástól, a magzati életkorban történő családi eseményeken át, az óvodai-iskolai történéseket egészen a jelenig.
Fontosak lehetnek az anyát ért stresszhatások magzati korban, vagy bizonyos gyógyszerek szedése, vagy a család életmódja, szociális körülmények az 1-3. életévben. Fontos momentumok a testvérek születése, a velük való kapcsolat is. Emellett pedig ugyancsak fontos, hogy maga a szülő szorongó személyiség-e, hiszen az öröklés mellett az is meghatározó, hogy a gyermek milyen problémamegoldó mintákat lát. A gyermekek utánzással tanulnak meg sok mindent, és ha azt látják, hogy anyu vagy apu szorong, mert sok a stressz a munkahelyen, ők is hasonlóan reagálhatnak a későbbiekben.
A gyermekkori szorongás okairól bővebben itt lehet olvasni.
A gyermekkori szorongásfajták
A gyermekkori szorongás a felnőttkori szorongáshoz hasonlóan többféle lehet.
Gyermekkorban beszélhetünk szeparációs szorongásról, iskolai vagy teljesítményszorongásról, általános vagy generalizált szorongásról, speciális fóbiákról, pánikbetegségről. Ezek tüneteiket tekintve hasonlóak lehetnek a felnőttkori szorongásfajtákhoz, de bizonyos tekintetben eltérnek. A gyermekkori szorongásfajtákról itt olvashatsz bővebben.