kép: geralt, pixabay.com
Ma már minden pedagógusnak van olyan tanítványa, aki nagyon félénk, visszahúzódó, aki sokat betegeskedik, vagy aki nagyon izgul a számonkéréseknél. Az óvodákban is egyre többször találkozunk olyan gyermekkel, akinél elhúzódik a beszoktatás, esetleg nem akar az oviban pisilni, vagy egyáltalán nem szólal meg, holott otthon beszédes. – Hogyan ismerhető fel a szorongás gyermekkorban és hogy lehet hatékony a szorongásoldás az iskolában, óvodában?
A gyermekkori szorongásoldás egyre fontosabb téma
Nemrég egy konferencián beszélhettem arról, hogy a szorongó gyermekek is a különleges bánásmódot igénylő tanulók közé tartoznak. Egyre nagyobb az igény a pedagógus-kollégák körében, hogy megismerjék, megértsék a gyermekkorban jelentkező szorongást, és hogy megtanulják hatékonyan kezelni a mindennapokban.
A szervezők (Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Dunaújvárosi Tagintézménye) is meglepődtek azon, hogy milyen aktuálissá vált ez a téma. Igen, ma már nem dughatjuk a fejünket a homokba. Bizony egyre több a szorongó gyermek és fiatal, a hátrányos helyzetű intézményektől a fővárosi elitgimnáziumokig, egyetemekig. Beszélni kell róla, és ötleteket gyűjteni a hatékony szorongásoldáshoz.
Ebben a bejegyzésben, többek között, a konferencián elhangzott előadás gyakorlati tippjeit szeretném közkinccsé tenni.
Melyek a leggyakoribb szorongásfajták gyermekkorban?
Gyermekkorban is felfedezhetők már a felnőttkori szorongásos zavarok. Sokszor hasonló tünetekkel, ám jelentős különbségek is lehetnek. A szenvedésnyomás elég jelentős az ilyen zavarokkal küzdő gyermekeknél. A pedagógus számára sokszor titok maradhat a valódi diagnózis, hisz a szülők általában szégyellik, ha gyermekük más mint a többi, és nem akarják, hogy emiatt bármilyen hátrányos megkülönböztetés érje.
A gyermekkorban leggyakrabban előforduló szorongásos zavarok (Az egyes zavarokról bővebben a linkre kattintva olvashatsz.):
- Szeparációs szorongás
- Specifikus fóbiák (pl. magasságtól, állatoktól, injekciótól)
- Agorafóbia (félelem a nyílt terektől)
- Szociális fóbia (félelem a megszégyenüléstől, attól, hogy kinevetik)
- Iskolafóbia, iskolakerülés
- Pánikzavar, pánikrohamok
- Iskolai szorongás, teljesítményszorongás
- Szelektív mutizmus
- Generalizált szorongás – általános feszültség, túlzott aggodalmaskodás minden miatt
- Kényszerbetegség
Mi állhat a szorongás hátterében?
Többféle ok is meghúzódhat a szorongás mögött. Általában elmondható, hogy a szorongásra való hajlam öröklődik, de emellett szerepet játszik a családi minta, és a különféle környezeti hatások, valamint életesemények.
Háttértényezők lehetnek:
- Genetikai hajlam, családi halmozódás
- Stressz a terhesség alatt, születés közbeni vagy utáni trauma
- Elhúzódó fájdalom, betegség, kórházi ápolás
- Hosszan tartó szeparáció a szülőtől
- Túlóvó, túlságosan aggodalmaskodó családi minta
- Teljesen „zárt” család (nincsenek külső kapcsolatok mint nagyszülők, barátok, rokonok)
- Környezeti hatások: családi konfliktusok, anyagi bizonytalanság, éhezés
- Életesemények: testvér születése, válás, költözés, intézményváltás, baleset, betegség
Néha pontosan beazonosítható a szorongást előidéző ok, ám sok esetben inkább több háttértényező együtt járása figyelhető meg.
Általában elmondható, hogy van egy pszichés tűrőképességünk. Nem mindenki lesz szorongó, aki például kórházi kezelésre szorul. De akinek van erre hajlama, és a szülő is aggódik, netán több ilyen eseményre is sor kerül, a gyermek szervezete előbb-utóbb szorongással reagál a stresszre. (A szorongás okairól bővebben itt olvashatsz.)
Hogyan ismerhető fel a szorongó gyermek az iskolában?
Vannak általánosan ismert tünetei a gyermekkorban jelentkező szorongásnak. És vannak olyan jelek, melyeknél először mindig másra gondolunk.
Általánosan ismert tünetek:
- számonkérésnél izgul: izzad a tenyere, kipirul vagy elsápad, nem kap levegőt, elakad a hangja, elsírja magát, rágja a körmét
- sokszor hiányzik betegség miatt (de nincs komolyabb baj)
- keveset beszél
- kevés barátja van, visszahúzódó
- bátortalan, félénk
Kevésbé ismert tünetek:
- Testi tünetek: ezekkel általában a gyermekorvos találkozik, az ő feladata a felismerés, a pszichológushoz irányítás. Negatív orvosi leletek esetén, a pszichoszomatikus tünetekkel pszichoterápián dolgozunk. Ilyen többek között a fejfájás, a hasfájás, hányinger, hányás, szédülés, szapora szívverés, izomgörcsök, remegés, fáradékonyság, alvási nehézségek.
- Viselkedésbeli változások: nem akar iskolába menni, dühkitörések, semmiben nem akar részt venni, rituáléi vannak, szemkontaktus kerülése, túlzott reakció váratlan eseményekre.
- Gondolkodást, koncentrációt, tanulást befolyásoló jelek: figyelmetlenség, impulzivitás, túl sok hiányzás, nem válaszol a kérdésre, iskolai teljesítménye nem képességeinek megfelelő, nincs önbizalma, halogatás, negatív gondolatok, irracionális félelmek, nehezen összpontosít.
Mikor irányítsam szakemberhez a szülőt?
Ha pedagógusként úgy látjuk, hogy az adott gyermek túlzottan szorong, akkor elsőként vegyük fel a kapcsolatot a szülővel. Négyszemközt, nyugodt körülmények között beszélgessünk vele. Mondjuk el, mi mit tapasztalunk. Kérdezzük meg, ő otthon, mit vett észre.
Amikor a szorongás már olyan mértékű, hogy a mindennapi életet befolyásolja, vagyis a gyermek nem tud megfelelően koncentrálni, tanulni, teljesíteni, ha már nincs étvágya (vagy túl sokat eszik), vagy alvási nehézségei vannak, és a tünetek 3-6 hónapja fenn állnak, mindenképp professzionális segítségre van szükség.
A problémát általában a szülők is észreveszik, csak sok esetben úgy gondolják, hogy majd elmúlik, vagy ugyanilyen gyerek volt ő is, vagy valamelyik családtag. Ez így is van, ám bizonyos tünetek nem múlnak el, súlyosbodhatnak, és ezek a gyerekek nagyon szenvednek.
A szülőt azzal is meggyőzhetjük, hogy a gyerekek szeretnek pszichológushoz járni, mert ott csak velük foglalkoznak. Játszhatnak, rajzolhatnak, beszélgethetnek. Aki pedig teljesen titokban akarja tartani a segítséget, magánrendelést is kereshet.
Az iskola általában valamilyen tanulási nehézségre figyel fel. A gyermek lehet alulteljesítő, vagy túlzottan fáradékony, esetleg teljesítményszorongása miatt kérik az illetékes pedagógiai szakszolgálat vizsgálatát. Az ilyen gyermekeknél valóban előfordulhat valamilyen tanulási nehézség, vagy képességzavar, de fokozott szorongásuk miatt is bekerülhetnek az ún. BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdők) kategóriába. Ennek következtében pedig különleges bánásmódhoz, differenciált oktatáshoz van joguk. (Egy részletes tájékoztatót a BTMN, SNI-vel kapcsolatban itt olvashatsz).
Hogyan tanítsam a szorongó gyermeket?
Ha már tudom, hogy a gyermek szorong, és nem más miatt vannak nehézségei, az már jó. De mit kezdjek vele a mindennapokban? Hogyan tanítsam, hogyan kérjem számon? Hogyan történjen a szorongásoldás az iskolában a tanórán?
A megelőzés és a szorongásoldás során is hatékonyak az alábbi technikák:
- Érzelmi intelligencia fejlesztése – kooperatív tanulási módszerek, Kádár Annamária művei, boldogságóra, művészetek
- Problémamegoldó stratégiák – szerepjátékok, dramatikus játékok, mesefeldolgozás, bábozás segítségével
- Relaxációs technikák – légzés szabályozása, progresszív izomrelaxáció, imagináció, zenehallgatás, gyurmázás, festés, szabad mozgás és játék, beszélgetés
- Önállóságra nevelés – ha a gyermek képes önállóan olyan helyzeteket megoldani, ami korábban szorongáskeltő volt számára, az akkora sikert jelent számára, hogy „megtáltosodhat” tőle.
- Erősségekre építés – a sikerélmények akkor jönnek, ha először olyasmivel próbálkozunk, ami már jól megy neki. A feladattípusokat is érdemes ennek megfelelően beosztani: könnyebb (bemelegítés)-nehezebb (kihívás) -könnyebb (motiváció visszanyerése)-nehezebb (újra próbálkozás) -könnyebb (sikerélménnyel záruljon)
- Ne óvjuk, ne sajnáljuk, és ne kivételezzünk vele – helyette DIFFERENCIÁLJUNK!
- Zéró tolerancia a csúfolódással, piszkálással szemben! – Vegyük észre és ne hagyjuk, hogy osztálytársai kiközösítsék, piszkálják.
- Beszélgessünk a gyermekekkel a mindennapokban előforduló stresszről, szorongásról, félelmekről és a lehetséges megküzdési módokról! – Így egymásnak is ötleteket adhatnak.
- Hívjuk fel a figyelmet az egészséges életmód fontosságára! – A kevés alvás, a koffein, a rendszertelen étkezés, a túlterheltség károsan hat az agyra, és növeli a szorongásos tünetek megjelenésének valószínűségét, fokozza intenzitásukat.
- Higgyünk a gyermekben! – Ha mi nem hiszünk benne, hogy várjuk el, hogy ő bízzon magában? Építsük önbizalmát ezzel is.
Így segíthetjük még a tanórán őket
Számos lehetőség létezik, amivel előre lendíthetjük a különleges bánásmódot igénylő gyermekek motivációját és teljesítményét. Természetesen nem működik mindegyik módszer minden szorongó gyermeknél. Az a jó, ha minél több ötlettel rendelkezünk, hogy a helyzeteket egyénre szabottan tudjuk kezelni.
Minden (szorongó) gyermek más. Az egyiknél a sok jutalmazás segít, a másiknál elegendő az életmódváltás.
Nézzük tehát a további hatékony lehetőségeket:
11. Jutalmazzuk a bátor magatartást, próbálkozást! – A jutalom lehet dicséret, matrica, plusz figyelem, bármi, ami számára fontos, megerősítő.
12. Ismerjük meg és kezeljük saját szorongásainkat! – ha én mint felnőtt nem ismerem és nem tudom kezelni a szorongásaimat, az meggátol engem abban, hogy segíteni tudjak a szorongó gyermeknek az osztályban. Pedagógusok számára nagyon fontos a mentálhigiéné!
13. Ne oldjuk meg a helyzeteket a gyermek helyett! – De álljunk mellette, támogassuk, és csak akkor segítsünk, ha kéri.
14. Ne foglalkozzunk az osztály előtt a szorongással! – ezzel csak tovább növeljük a félénkséget, a félelmeket. Ne szégyenítsük meg a többiek előtt. Helyette ösztönözzünk, bátorítsunk! Ha gond van, négyszemközt konzultáljunk vele!
15. Kérhessen „időt” a gyermek a tanórán. – pl. engedjük ki a mosdóba néhány percre, ha az segít.
16. Előre közöljük a várható változásokat! – A szorongó gyermekeket nehezen érintik a hirtelen változások (pl. helyettesítés, óra-csere), fokozott stresszreakciót válthat ki belőlük. Ezért érdemes előre szólni nekik, hogy fel tudjanak készülni.
17. Egyértelmű utasítások, világos elvárás segíti őket a felkészülésben, teljesítésben. – A túl sok összetett feladatra és utasításra nehezen koncentrálnak, és lehet hogy nem tudják visszaadni, amit tanultak, pedig tudják, csak a szorongás miatt nem tudtak odafigyelni a kérdésre.
18. Kérdésfeltevéskor adjunk nekik több időt a válaszra. – A szorongó gyermek akár 10 mp-ig is gondolkodhat a válaszon. Ha van türelmünk kivárni, rájövünk, hogy nem nem tudja a választ, csak hosszabb időt igényelt hozzá. Ha sürgetjük, akkor leblokkolhat, vagy szorongásos rohama lehet.
19. Ha a gyermek túl sokat hiányzott, vonjuk be az egyik megbízható osztálytársat, hogy elvigye neki a leckét, elmagyarázza neki a fontos dolgokat, anyagrészeket! – A gyermek társától jobban elfogadja a segítséget, bátrabban mer tőle kérdezni, mint a pedagógustól.
20. Fontos, hogy elfogadjuk a gyermek nehézségeit. – Ha nem tudom elfogadni, vagy idegesít valami miatt, akkor konzultáljunk róla valakivel, hátha kiderül, mi a gond az elfogadással, mi akadályozza az empátia kialakulását.
Ezek az ötletek is a stresszoldást szolgálják a mindennapokban
21. A következetesség és a kiszámíthatóság biztonságot jelent számára. – A túl sok tanárhoz való alkalmazkodás, az osztályváltás megviseli őket. Kellenek számukra a biztos pontok.
22. Dolgozzanak párban. – Kiscsoportban a háttérbe húzódhat. A páros munkánál neki is aktívnak kell lennie. Ezáltal több sikerélményben lehet része. Verset is szívesebben mondanak például valakivel együtt.
23. Jutalmazzunk! – matricával, zsetonokkal, dicsérettel, mosollyal, simítással jelezzük, hogy „csak így tovább!”. Így tanulja meg, melyik magatartás a hatékony.
24. Csökkentsük a stresszforrásokat! – Nem az a cél az iskolában, hogy a gyermek pánikrohamot kapjon egy feleléstől, hanem hogy kiderítsük, tudja-e az anyagot. Kérjük számon írásban, ha neki úgy kevésbé szorongáskeltő, vagy ne büntessük amiatt, mert nem vesz részt egy műsorban vagy táborban…
fotó: cherylholt, pixabay.com
25. Legyen a teremben néhány stresszoldó eszköz! – Készíthetünk együtt stresszlabdát (lufiból, lisztből). Kiváló nyugtató eszköz a buborékfújó, a színezőkönyv, a fitness-labda, a babzsák, a hintaszék, könyvek, zenehallgatási lehetőség (füldugóval)
26. Alakítsunk ki egy „nyugi-sarkot” a tanteremben – Lehet itt szőnyeg, babzsák vagy hintaszék, könyvek, játékok, színezők, gyurma, beltéri homokozó,trambulin, és zenehallgatási lehetőség.
27. Készíttessünk „nyugi-listát” a gyerekekkel! – Gyűjtsön össze minden olyan tevékenységet, dolgot, ami őt lenyugtatja, kikapcsolja. Legyen a lista a padjában, hogy „veszély” esetén elővehesse. Általában épp a szorongásos roham alatt nem jut eszébe semmi jó ötlet. Az előre összeállított listáról bármikor kiválaszthatja, mi segítene éppen.
28. Állítsuk eléjük példaként egy-egy híres ember hasonló nehézségeit! – Beszélgethetünk arról, mennyi ember küzd szorongással, pánikzavarral, és hogyan győzték le például az olyan híres emberek, mint Lady Gaga, Ghandi vagy VI. György!
29. Mozoghassanak sokat! – nagyon fontos a tanórák közötti szünet. Legyen idő enni, inni, és mozogni a friss levegőn. Sok gyermek fél elmenni a mosdóba, biztosítsuk számukra, hogy becsöngőkor/jelzőkor elszaladhassanak.
30. Legyen az iskola egy jó hely, ahová jó bemenni, ahol szeretik, elfogadják és segítik őket abban, hogy képességeik kibontakozhassanak! – Ezek a gyermekek általában nem szeretnek iskolába járni. Rosszul alszanak, fáradtan ébrednek, és testi panaszokkal indulnak minden reggel. Ha azonban az iskolában jól érzik magukat, sikerélményeik vannak, akkor ez az ördögi kör megszűnik.
Rengeteg a szorongó gyermek
Sokkal több szorongó gyermek van, mint amennyiről tudunk. Sok felnőtt nem tudja még, milyen jelekre figyeljen. Évek telnek el, míg a gyermek végigjárja az orvosi vizsgálatokat, míg a szülő is belátja, hogy ezen ő már egyedül nem tud segíteni.
Értékes évek vesznek el, ha nem ismerjük fel a gyermekkori szorongást. Ha ezeket a zavarokat korán felismerjük és kezeljük, jó eséllyel megszüntethetőek, vagy „elfogadható” szintre enyhíthetőek. Ám sajnos kezeletlenül maradva jó táptalajt jelentenek a későbbi (kamaszkori, felnőttkori) szorongásos és/vagy depressziós zavaroknak.
Van tehát felelősségünk! Tegyük meg, amit megtehetünk. Amin tudunk, változtassunk, hogy kevesebb és kevésbé szorongó tanítványaink legyenek!
Hamarosan jelentkezem majd egy új blogbejegyzéssel, melyben kifejezetten az óvodapedagógusok számára gyűjtök össze ötleteket a szorongásoldáshoz.
Neked milyen kihívásokkal kell szembe nézned pedagógusként? Mik a tanteremben alkalmazható bevált módszereid? – Írd meg kommentben!
Ha hasznosnak találtad a cikket, oszd meg másokkal is! Köszönöm!