Nagyon divatossá vált az önismeret fejlesztése napjainkban. Mégis praxisomban nap mint nap azt tapasztalom, hogy a gyerekek, fiatalok, sőt sokszor még a felnőttek sem! rendelkeznek alapvető információkkal önmagukra vonatkozóan. Pedig önismeret nélkül, ugye tudjuk, nincs boldog párkapcsolat, kiegyensúlyozott élet… Hogyan fejleszthetjük a gyermekünk önismeretét mi szülők otthon?

Mi az önismeret?

Ha nagyon röviden és tömören akarnám megfogalmazni, mi is az önismeret, azt mondanám:

– amikor az egyén tisztában van az önmagára vonatkozó ismeretek összességével.

– Tudja, hogy ki ő, milyen valójában, mit miért tesz.

Persze pszichológiai értelemben sokkal összetettebb e fogalom:

Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését. (forrás: Wikipedia)

Egész életünk során változunk, ezért sosem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy önismeretünk a legmagasabb fokú.

 

K. Pálffy szerint az önismeret nem más, mint az egyén „áttekintése saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése saját viselkedésének a rúgóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, képessége arra, hogy helyesen megítélje saját szerepét, hatását az emberi kapcsolatokban”

Az önismeret különböző szinteken valósulhat meg:

  • Az első felszínes szint az adottságokról és a képességekről való tudás szintje. Ez a saját tudásunkról, akaraterőnkről, érdeklődési körünkről, feszültség- és kudarctűrő képességünkről szerzett ismereteinket jelenti.
  • A második szint egy mélyebb történeti szintet jelent, és a ránk korábban (például a kora gyermekkorban) ható élményekre vonatkozik. Mik voltak ezek, és hogyan befolyásolták az egyén jelenlegi törekvéseit, érzéseit, szándékait, viselkedését. Ez tulajdonképpen egyben a viselkedés és a szándékok összhangjára is vonatkozik. Arra, hogy vajon a cselekedeteink megfelelnek-e mélyebb vágyainknak, céljainknak?
  • A harmadik szint az önismeret társas szintjét jelenti. Hogyan tudunk megfelelni a velünk szemben a különböző társas szerepeinkben támasztott elvárásoknak. Milyennek látnak mások, és ez mennyire egyezik a saját magunkról kialakított képpel. (forrás)

 

Miért kell fejleszteni az önismeretet gyerekeknél?

A gyerekek nagyon kíváncsiak és nyitottak az élet nagy kérdéseire. Mindig tudnak meglepő kérdéseket feltenni, és ezáltal szeretnék jobban megérteni önmagukat és a körülöttük lévő világot, embereket. Önismeretük ezáltal fejlődik.

Az a gyermek, aki kérdéseire nem kap választ, kevés önismerettel fog rendelkezni. Ő bizonytalan lehet döntéseiben, vagy önmaga számára is érthetetlen módon cselekedhet sokszor.

Amikor fokozódik a gyermek önismerete, fejlődik érzelmi intelligenciája, kommunikációs készsége, társas képességei, s ezáltal nagyobb esélye lesz a boldog, kiegyensúlyozott életre.

Az önismeret fejlesztése elsősorban nem szakember feladata.

Akkor van szükség külső beavatkozásra, ha valamilyen elakadás, krízis meggátolja az egyént az életvezetésben, a hatékony problémamegoldásban!

 

Hogyan segíthetek szülőként gyermekem önismeretének fejlesztésében?

Nagyon jó, ha a gyermek eljut valamilyen iskolai vagy egyéb önismeretiszemélyiségfejlesztő csoportba, táborba, de ez önmagában nem elég!

Magzati kortól kezdve segíthetjük szülőként gyermekünk önismeretének kialakulását. A leginkább úgy, ha a kezdetektől hitelesen és őszintén foglalkozunk vele. Életkorának megfelelően válaszolunk a kérdéseire, és nem őrizgetjük például a családi titkokat.

A tabu témák, titkok hosszútávon hozzájárulnak a túlzott mértékű szorongás kialakulásához és fennmaradásához!

Néhány tipp szülőknek:

  • Beszélgessetek minden nap!
  • Legyen közös idő, amikor mindenki elmesélheti, mi történt vele, hogyan élte azt meg.
  • Sétáljatok hetente többször egy órát! Séta közben sokkal könnyebb nehezebb témákról is beszélgetni!
  • Ne csak arról beszéljetek, hogy mi volt az ebéd, és milyen jegyet kapott! (tippek itt)
  • Az elmélyült beszélgetésekhez idő kell, türelem és figyelem. Ha nem állítod le gyermeked beszámolóját, és nem akarod mindig jó tanácsokkal ellátni, több mindent el fog mondani magáról és mer majd kérdezni is!
  • Amikor beszélgettek, némítsátok le a telefonokat! Csak egymásra figyeljetek!
  • Mesélj Te is magadról, a Te gyermekkorodról, szüleidről! Hadd ismerjen meg Téged, és a távolabbi rokonságot is a gyermek! A család(fa) ismerete fontos része önismeretünknek!
  • Nézegessetek együtt fényképeket, elevenítsetek fel közös emlékeket! Ki hogyan élte meg, ki hogy emlékszik rá?
  • Kisgyermekkori fotók, babanapló segítségével meséld el neki, hogyan vártátok, hogy született, miért ezt a nevet adtátok neki, milyen baba volt!
  • Milyen volt az életetek, hol éltetek, mikor ő kicsi volt?
  • Kire miben hasonlít, kitől mit örökölt – szerinte, szerinted?
  • Legyetek őszinték egymással!
  • Beszéljetek érzésekről is! Ezeket a legnehezebb megfogalmazni..
  • Ne halogassátok a problémák megoldását!

 

 

Az önismeret fejlesztése gyermekeknek elengedhetetlen

Látható tehát, hogy nagyon fontos az önismeret fejlesztése gyerekeknek is! Sajnos én azt látom, hogy a szülők sokszor azt sem tudják, miről és hogyan beszélgessenek a gyermekükkel. Egy-egy nehezebb téma – mint például a haláleset, szexualitás, párkapcsolati problémák – kapcsán pedig nagyon tanácstalanok lehetünk, hogy mit mondjunk a gyereknek. Félünk a kérdéseitől, a reakcióitól. Azt szeretnénk, ha a gyermek nem, vagy csak nagyon kicsit sérülne. Pedig ezek az események, és ezek feldolgozása is életünk részei.

Amiről mi szülők nem tudunk beszélni, az a gyermek számára is nehézséget jelent majd!

S ez túlzott mértékű szorongást eredményezhet, melynek feloldása már valóban szakember feladata.

 

Letölthető önismereti játék- és kérdőívgyűjteményért katt ide! (pedagógusoknak, pszichológusoknak is!)

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is! Köszönöm!

Ne szorongj! a facebookon is!

fotók: pixabay.com