A szorongó gyermek segítése nem egyszerű, hiszen sokszor tehetetlennek érezzük magunkat. Nem tudjuk, hogyan kezeljük gyermekünk szorongását. Éppen ezért fontos, hogy megértsük, a szorongó gyermek gondolkodása más mint a többi gyermeké. Vannak bizonyos mondatok, amik egyáltalán nem segítenek, sőt ronthatnak a helyzeten. Hosszútávon pedig hozzájárulhatnak a kisebbrendűségi érzés megszilárdulásához, az önbizalomhiányhoz, önostorozáshoz.
A gyermek egy idő után azt gondolhatja magáról: „úgyse tudom megcsinálni”, „én mindenhez kicsi vagyok”, „rossz vagyok”, „apa nem szeret, mert mindig sírok, és béna vagyok”.
A szorongó gyermek mindent komolyan vesz, sokat őrlődik magában, rengeteget gondolkozik. Nehéz vele viccelődni, vagy a figyelmét elterelni. Ha éppen szorong, tudata beszűkül és nem tud nagyon nevetni, mert ugye ahhoz lazaság kellene. Ő pedig éppen feszült. A szorongó gyermek segítése otthon kezdődik. Ehhez elengedhetetlenül fontos, hogy mit gondolunk róla, és ezt hogyan kommunikáljuk feléje.
Az alábbi mondatokat érdemes kerülni, el is magyarázom, miért. Helyettük javaslok más mondatokat, amiket viszont bátran alkalmazzunk szorongó gyermekünk otthoni megsegítésére.
Mit ne mondj soha szorongó gyermekednek?
1. „Nincs mitől félned!”
Ezzel a mondattal szeretnénk megnyugtatni, de mégsem sikerül, mert ő fél, érzi, és nem tud ellene tenni. Mi szülők is tudjuk, hogy igen sok minden van, amitől félni lehet. Beszélgessünk inkább vele, mi mindentől fél. A szorongó gyermek segítése során mondjuk el, hogy ezektől más emberek is szoktak félni, de nem kell tőle állandóan rettegni és nem kell mindig készenlétben állni.
Mit mondjunk helyette?
„Nem baj, ha félsz. Nemsoká megnyugszol és bátrabb leszel. Addig ha gondolod, itt maradok veled.”
2. „Jaj, fiam, nem igaz, hogy nem tudod megcsinálni, olyan béna vagy!”
Amikor valamit nem mer, vagy nem tud megtenni a gyermekünk, előfordul, hogy türelmetlenné válunk. Többet várunk már el tőle, és nem értjük ő miért nem olyan ügyes és bátor mint a többi gyerek. Tutyimutyinak, anyámasszony katonájának tartjuk. Ez a mondat minél többször hangzik el, a gyerekben annál mélyebb nyomot hagy! Egy idő után már ő fogja mondani, hogy „nem bírom megtenni, olyan béna vagyok!”
Mit mondjunk helyette?
„Majd ha felkészültél, újra megpróbálod. Biztosan sikerülni fog!”
3. „Szedd össze magad!”
A gyermek nem nagyon tudja, hogyan szedje össze magát. Talán ő is gondolja, hogy ügyesebbnek, bátrabbnak kellene lennie, de nem tudja, hogyan csinálja. A szorongó gyermek segítése otthon abból is állhat, hogy alkalmazzuk a bátorító nevelés irányelveit, és a relaxációs módszereket nap mint nap. Ez sokat lendíthet a mindennapi félelmek kezelésén.
Mit mondjunk helyette?
„Végy mély lélegzetet, tartsd bent, és ahogy kifújod lassan, megnyugszol. Vegyél még egy mély levegőt, tartsd bent és lassan fújd ki. Látod, már jobb is! Ügyes vagy!”
4. „Nem kell annyit rágódni! Ne foglalkozz vele!”
A nem-t, és ne-t tartalmazó mondatok épp az ellenkező hatást érik el, mint amit szeretnénk. Ha nem akarok szorongani, biztos, hogy szorongani fogok. Ha nem szabad rágódni a dolgokon, nem tudom leállítani az agyam, kattogni fog tovább. A kell pedig egy elvárást közvetít, aminek ha nem tud a gyermek megfelelni, még jobban fog szorongani. A szorongó gyermek segítése otthon néha nagyon nehéz lehet. Bevethetjük az összes ötletünket, de néha az sem segít. Ilyenkor jól jöhet egy konzultáció a gyermekpszichológussal, aki például elalvási nehézségek esetén is hasznos tippekkel és nevelési tanácsokkal láthatja el a szülőket és gyermeket.
Mit mondhatunk helyette?
„Látom nagyon foglalkoztat ez a téma, holnap beszélgetünk még róla, de most már késő van. Bújj be az ágyba, helyezkedj el kényelmesen, és gondold át, mi tetszett ma a legjobban! Nagyon szeretlek!Jó éjszakát! (puszi, ölelés)”
5. „Mi lesz így veled, gyerekem?”
A jövőre vonatkozó aggodalmaink önbeteljesítő jóslatokká változhatnak, ha (tudattalanul is) azt erősítjük a gyermekünkben, hogy ő szorongó, az is marad, és semmire sem lesz képes emiatt. Sok szülő félti a gyermekét, hogyan fog majd a közösségbe beilleszkedni. Vagány fiakat és bátor, ügyes lányokat szeretnénk. Amikor azonban látjuk szorongó gyermekünket, aggódhatunk amiatt, mi lesz vele az óvodában, iskolában. Fontos látni, hogy a szorongás egy állapot, mely hol felerősödik, hol alább hagy. Hosszútávon érdemes erősíteni a gyermek önbizalmát, olyan tevékenységekbe, közösségekbe bevonni, ahol sikereket élhet át. Emellett pedig beszélgetni kell vele, mi az a szorongás, milyen érzés, és mit lehet tenni, amikor érzi, hogy szorong.
Mit mondjunk helyette?
„Te is vagy olyan ügyes mint a többi gyerek, csak most egy kicsit megijedtél. Én nagyon szeretlek, és büszke vagyok rád, hogy legalább megpróbáltad. Legközelebb biztosan sikerülni fog!”
Te mit szoktál mondani a szorongó gyermekednek, amit később megbánsz? Mit mondanál helyette, ami jobban segíthetné őt?
Fontos látnunk, hogy a szorongó gyermek egy kicsit más mint a többi. A szorongó gyermek segítése akkor lehet sikeres, ha mértjük viselkedését, gondolkodását. Ő például azért csöndes sokszor, mert épp rágódik valamin. Azért jó tanuló, mert meg akar felelni a tanárok és a szülők elvárásainak. És nem azért nem alszik el este, mert nem akar, hanem mert valóban nem tud. Nem tud megszabadulni bizonyos szorongáskeltő gondolatoktól. Nehezen lazul el.
Nekünk szülőknek az a feladatunk, hogy ezt felismerjük, megértsük és így próbáljunk neki segíteni. Bátorítással, hiteles dicséretekkel. Igyekezzünk számukra olyan feladatokat, helyzeteket választani, amikben ügyesek lehetnek. A sok siker megtapasztalása, és a pozitív élmények ellensúlyozhatják a szorongást bennük. Emellett pedig szükségük lesz életük során hatékony szorongásoldó technikákra, amiket könnyen használhatnak, ha túlzott mértékűnek érzik a szorongást. Tudj meg többet, töltsd le a honlap kezdőoldalán található A hatékony szorongásoldás gyermekkorban című ingyenes e-könyvet!
Ha hasznosnak találtad a cikket, oszd meg másokkal is!
3-Rom kiskorú gyermekem ,van11-éves fiú,7-éves fiú és 3-éves làny.A 7-éves fiamnàl tapasztalom hogy valami
Nincs rendben.az óvó nő is szólt hogy talàn jó lenne ha felkérés én ,a szihologust.Én is így gondolom mert úgy érzem tehetetlen vagyok. Ezek a tanàcsok amit elolvastam jól jöttek köszönöm hasznà
Lni fogom öket.
L
Kedves 3 gyermekes Anyuka!
Örülök neki, ha találtál használható tippeket. Sajnos a „középső” gyermekek helyzete általában nehezebb. De idővel, ők lesznek majd az edzettebbek! 😉 Azért ha egyedül nem megy, nyugodtan konzultálj egy pszichológussal. Minden jót! Márta
Az idegrendszeri éretlenség is lelki eredetű?
Ismereteim szerint az idegrenszeri éretlenség a koraszülött, vagy kis születési súllyal született, vagy esetleg oxigénhiányos állapoton átesett kisgyermekeknél jelentkezhet. Ezzel a problémával a gyermekneurológusok és a korai fejlesztők foglalkoznak. Később gyógypedagógusok fejlesztik a gyermeket.
Kedves Doktornő! Lányom koraszülött volt 32.hétre született. Éretlen az idegrendszere.Most 12 éves. Hogy lehet ezen még segíteni? Sokszor nagyon nehéz vele, mindenért őrjöng, dühöng.
Kedves Ilona!
Érdemes lenne körüljárni, mi is a probléma, mi okoz nehézséget a mindennapokban. 12 évesen már a kamaszkor miatt is nehezebben kezelhetőek a gyerekek. Kérjen időpontot egy Önökhöz közel lévő pszichológushoz, vagy egy pszichopedagógushoz. A konzultáció során már ötletekkel gazdagodhat, s ha úgy alakul, és gyermeke is beleegyezik, utána járhat a lánya, néhány héten keresztül.
Üdv: Márta
Kedves Doktornő!A tikkelès is lehet szorongás kovetkezmènye?Pszichológus tud e segíteni ilyen esetben ,fel tudja e tárni mitől szorongat?Egy pozitív,kedves,cserfes,nagyon okos 7 èves kislány,vegyes csoportba járt oviba,ahol érhette trauma a nagyobbaktól.Elèg erős megfelelèsi kényszere van most elsős.Többször kiradirozza a betüit mert nem tökéletes. Ami furcsa lehet sokat rajzol, ènekel magába is,simán elvan egyedül is eljátszik sokáig ilyenkor beszèl magába.Aludni tud jól este.A tikkelès inkább nyugalomban,pihenèskor van hol erősebb ilyenkor a másik szem is pislog,hol gyengèbb de folyamatosan van.Elmondasa szerint Őt nem zavarja.Mi a tapasztalat segíthet e a pszichológus ezen,vagy magától is rendeződik(kinövi?)Köszönöm válaszát!
Kedves Anna!
Mindenképpen érdemes pszichológiai szempontból foglalkozni a gyermekkel, ha a tik már legalább 1 éve fennáll. A tiket felerősítheti a szorongás. A pszichológus elsősorban a háttérben meghúzódó, vagy a tikkeléssel együttjáró szorongáson, illetve megfelelési kényszeren tud segíteni. Fontos lehet még, hogy a gyermek ezt nem akaratlagosan végzi, tehát ha felhívjuk rá a figyelmét, csak a feszültséget növelhetjük benne.
Az átmeneti tik spontán gyógyul. Súlyosabb esetekben azonban szükség lehet orvosi konzultációra is.
Üdv: Márta
Kedves Doktornő!
Egy 11éves fiú szomorú anyukája ír Önnek. Fiam 4éves korában váltunk el az apukájával, 5éves korában elköltöztem vele egy másik városba, új élet kezdésének céljából, ami sajnos nem sikerült úgy ahogy elképzeltem…A fiam mindig is hadarva beszélt, az agya előrébb járt már, mint ahogy elmesélte a mondanivalóját..DE: 7-8 éves kora óta tapasztalom hogy ez már nem hadarás hanem inkább dadogás! Én jeleztem gyorsan logopédusnak:több mint 2hónapig vizsgálta+foglalkozott vele, azt mondta nincs gond ezen a téren. De azóta fiam egyre jobban zárkózottabb, az önbizalma fogy és szinte mindenre azt mondja azonnal, hogy Ő ehhez „béna úgyis”. Ahogy elolvastam a cikkjét, épp mintha a fiamról szólna. Pszichológusoknál iszonyú várakozási idő van és nem is mindenki vállalja el…mit tanácsol? Mi a tapasztalat? Segíthet-e egyáltalán pszichológus vagy magától is rendeződik a dadogás-hadarás (kinövi tényleg?) Köszönöm válaszát!
Kedves szomorú édesanya!
Köszönöm, hogy megkeresett problémájával. A válaszomat az Ön levelének végéről kezdeném. Igen, segíthet a pszichológus! És sajnos az a tapasztalat, hogy ennyi év után már nem rendeződik magától! A legfontosabb persze olyan szakember találása, akihez fia is szívesen jár majd, akinek fokozatosan megnyílik. Tapasztalataim szerint a dadogás logopédiai és pszichológiai terápiák párhuzamos alkalmazása mellett „gyógyítható” a leghatékonyabban. Ne hagyja annyiban a dolgot, mert jól látja fia önbizalma és későbbi sikerei a tét! Keressenek egy empatikus szakembert, vagy a helyileg illetékes pedagógiai szakszolgálatot. Beszélje meg a fiával, hogy ez egy hosszabb folyamat (1-2 év), de erre azért van szükség, hogy magabiztos, felszabadult kamasz lehessen belőle! Csak az első lépést nehéz megtenni, utána ha szimpatikus a terapeuta, szívesen megy majd! Kérhet Ön is négyszemközti konzultációt, hogy a bűntudatát csillapítsa, illetve megbeszéljék Ön hogyan tud gyermekének otthon segíteni.
A dadogás egy nagyon összetett, beszédmagatartási zavar. Ezért kezelése is komplex, de szép eredményeket lehet elérni!
Üdvözlettel: Márta
Kedves Szilvia!
Ezen a honlapon találhat nagyon hasznos információkat a dadogással kapcsolatban: http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/szuloknek_segits-gyermekednek-konnyebben-beszelni/
Üdvözlettel: Márta
Kedves doktornő! Az én kisfiam most lesz két éves, születésétől fogva kemény dió, éjjel alig alszik,1 héten 1x van olyan hogy csak 2x kel fel de a hét többi napján 4-5-ször is felkel éjszaka, nappal is már csak 1,5 max két órát alszik,3. Gyerek a családban, szerettünk volna még egy kicsit de sajnos így nem merünk vállalni, félünk hogy rá megy a házasságunk. Nagyon erőszakos, hisztis, csak akkor jó neki ha úgy van ahogy ő szeretné, enni van hogy napokig nem fogadja el csak a tejcit, a kakikt vissza tartja pedig még pelenkás, bilire wcre nem hajlandó ülni, hiába beszélek hozzá nem igazán érdekli, nem akar barátkozni, nem zavarja ha körülötte vannak másik gyerekek, csak ne szóljanak hozzá, 1 két szavat elkezdett mondani pl:kettő, nyolc, illetve hangutánoz, háp-háp, mek-mek, dalokat próbál vékony hangon énekelni,de ezeket is csak akkor ha megy a kedvenc dala, abból tanulta, két napja próbálunk beszokni a bölcsibe, kisebb nagyobb sikerekkel, néha nem hisztizik, ha valaki nemérti hogy mit akar akkor kiborul és hisztizni kezd(üvölt könnyek nélkül) esetleg ha valami közben felkelti az érdeklődését akkor addig amíg megnézni azta bizonyos valamit addig csendben van, majd eszébe jut hogy ő még hisztizik és folytatja tovább a könnyek nélküli harcot, ilyenkor megnyugtatni nagyon nehéz de mindig sikerül ha magamhoz ölelem és a hátat simogatom, és azt mondom semmi baj, csak ekkor nyugszik meg. A terhesség alatt minden rendben volt, rendesen fejlődött, 4000grammal született, és most is kicsit erősebb alkat, de ez a mozgásban nem akadályozza, viszont amikor épp minden jó és úgy megy ahogy ő jól érzi magát, akkor ő a világ legaranyosabb kisgyermeke, akkor simul produkálja magát, próbál tancolni, pörög, néha már tudatosan oda bucizik,nem tudom mit tegyek, tanácstalan vagyok és rettenetesen fáradt,nem tudom kihez forduljak, a házi orvosunk csak azt mondja még egy kis idő és meg változik, 2 éve ezt hallom. Csak bízom benne hogy semmi baj a kicsimmel,köszönöm szépen ha válaszol!
Kata
Kedves Kata!
Megértem, hogy fáradt és kimerült, nem könnyű a helyzetük. Pszichológiai szempontból, levele alapján, egyelőre gondot nem látok. A sokszori éjszakai ébredés sok kisgyermeknél fennáll, és borzasztóan kimeríti a felnőttet, így még nehezebb kezelni a hangsúlyosan megjelenő dackorszakot. Az is látható azonban, hogy megnyugtatható és kognitív fejlődése is jól halad. A bölcsőde most sok változást hozhat az életükbe. Társaságban több inger éri majd, jobban elfáradhat, ettől éjjel mélyebbé válhat az alvása. De sajnos az is előfordul, hogy 4-6 éves korig még felébrednek.
A sok hiszti és akaratosság a dackorszakból fakad. Sok múlik rajtunk szülőkön, hogyan segítjük át őket a nehézségeken. Figyelemelterelés, játék, következetesség és szeretetteljes hozzáállás – sokat segíthet. Ehhez azonban pihennie kellene, hogy tudjon felszabadult és spontán lenni a gyermekkel a kihívást jelentő helyzetekben is. Ha van lehetőség, néha elmehet a baba Mamáékhoz, ha nincs, akkor érdemes megtanulni az autogén tréninget. Napi pár perc relaxációval tudja ellensúlyozni a krónikus alváshiányt!
A kakilást sem kell erőltetni, megy majd magától. Legyen sok móka, csikizés, tánc, mozgás, homokozás. Beszédfejlődését elősegíthetik mondókázással, gyerekdalokkal, fejből vagy könyvből olvasott mesékkel. A fiúk néha kicsit „lustábbak” ezen a téren.
Egyetértek az orvossal, a következő két évben sokat fog érni az idegrendszere, sokat fog ügyesedni, okosodni.
Ha bármilyen problémája, dilemmája van, nyugodtan kereshet egy tanácsadót, akivel ezeket időről-időre átbeszélheti.
Tartson ki és próbáljon töltődni a gyerekek mellett, mindháromnak szüksége van az anyukájára!
Üdvözlettel: Márta
Kedves Doktornő! 8 éves kislányom szeptemberben kezdte az 1 osztályt. Pár hónapja folyamatosan köhécselni kezdett,amelyet a tanárai is megerősítettek. Leginkább pl:dolgozat irásnál.Nagyon várta már a sulit es szeretett is járni,mindeddig.Most viszont nem akar menni,olyan szinten hogy megbetegedik.Volt egy kis barátnője,akivel oviban is barátkoztak,és osztálytársak is lettek,aki már elmondása szerint,már nem akar vele barátkozni,s ez elég érzékenyen érintette. Sajnos az osztályba járó többi kislánnyal sem barátkozik,s igy magányosnak és kirekesztettnek érzi magát.Sajnos van olyan kislány az osztályban,aki parancsolgat neki,s az en kis gyámoltalan gyerekem nem mer visszaszólni,vagy nem tud visszavágni. Lehetséges-e hogy a folyamatos köhécselések miatt utasítják el,minél feszültebb,annál jobban csinálja,de elmondása szerint észre sem veszi.Ha alszik akkor nem köhécsel,de csikorgatja a fogait.Tehetetlennek érzem magam,hisz nem lehetek vele minden percben,s nem tudom,hogy pontosan mi az, ami miatt elutasítják,(pl:nem játszanak vele,nincs párja amikor ebedelni mennek.)vagy ő csak ahhoz az egy kislányhoz ragaszkodik. Tanárai szerint senki nem bántja.Mivel szemműtét előtt állunk,ettől is lehet feszült.Én hogyan tudnék segíteni,hogy elfogadja a többi gyerek,s hogyan védje meg magát azoktól,akik elutasítják? Válaszát előre is köszönöm.Tisztelettel:egy kétségbeesett anyuka.
Kedves Kétségbeesett Anyuka!
Nagyon ijesztő lehet, amikor gyermekünk ennyire feszült és nem érzi jól magát! Én mégis vigasztalnám, hogy ne essen kétségbe! Akkor tud gyermekének a leginkább segíteni, ha először önmagában feldogozza, helyreteszi a dolgokat. Ha több hónapja tapasztalják a problémákat, tikszerű köhögést, és kislánya valóban szenved, mielőbb keressenek fel egy gyermekpszichológust, hogy a tünetek ne rögzüljenek. Addig sokat segíthet egy-egy relaxációs mesekönyv: pl. Vida-öböl rendszeres gyakorlás a kis sellővel, relaxációs hanganyag a youtube-ról, vagy pl. Beck Andrea: Titoktündér sorozata, illetve Vadadi Adrienn: Leszel a padtársam? c. könyve. Szükséges lenne hatékony szorongásoldás és a szociális készségek fejlesztése is. Minden jót! Márta
Kedves Doktornő!
Elkeseredett anyukaként fordulok Önhöz.
7 éves kisfiam az elmúlt 1 évben iszonyatosan zárkózott lett, melynek már fizikai fájdalma is lett.
Az elmúlt egy évben kezdte az iskolát, viszont a nagymamája velünk él, és az egészségi állapota nagyon megromlott, 2-szer is m volt emiatt kórházban.
Amíg tudta, ő hozta és vitte be az oviba illetve az iskolába, ezáltal mindig ebéd után el is jött az intézményből.
Mióta ennyire rossz állapotban van, azóta kénytelen napköziben maradni, mivel egyedüli családfenntartóként muszáj dolgoznom, és csak így tudom megoldani.
Annyira elfajult jelenleg a helyzet, hogy már lassan 2 hete egyáltalán nem tudom bevinni az iskolába. Az iskola kapujáig eljutunk majd befeszül és nem lehet bevinni.
Többször beszéltem már a tanáraival illetve az igazgatóval is. Elmondásuk szerint nincs semmi probléma. Kisfiam többszöri beszélgetésre elmondta, hogy az osztályában pár gyerek piszkálja. Hiába mondtam neki, hogy ilyen esetekben feltétlen szóljon, mert akkor tudok/tudnak neki segíteni.
Olyan szorongás alakult ki benne, amiben én már tanácstalan vagyok, hogy hogyan rudnék segíteni.
Nagyjából fél éve hajfájásra panaszkodik, amely miatt többször voltunk sürgősségin, gyermekorvosnál, hasi ultrahangon, vérvételen és szervi problémát kizárták, azzal a kivétellel, hogy székrekedése van. Azt is próbáltuk már a létező összes sziruppal, glicerines prizmával helyre hozni, de sajnos semmi nem hozta meg a kívánt hatást. Viszont már eljutottunk odáig, hogy a sürgősségin vártunk 4 órát, majd mire bejutottunk addigra nem engedte, hogy az orvos megvizsgálja. Kértem már az orvost, hogy esetleg be lehetne fektetni és ott kezelni ezt a húzamosabb ideje fennálló székrekedést, de sajnos azt a választ kaptam, hogy vizsgálat nélkül ilyet nem tudnak megtenni.
Elnézést kérek, hogy ilyen hosszúra sikeredett, de már teljesen kétségbe vagyok esve.
Ebben a helyzetben egy pszichológus tudna segíteni?
Előre is köszönöm válaszát és segítségét!
Kedves Elkeseredett Anyuka!
Köszönöm a részletes leírást, így könnyebben felmérhető a gyermek állapota.
Megértem, nagyon ijesztő ez az állapot, amibe gyermeke került. Nagyon aggasztó lehet számára a nagymama betegsége, rosszullétei, az Ön aggódása mindkettőjükért, a napközi, Anya túlterheltsége. Egyszerűen sok ezt hirtelen megemészteni..
Mindenképpen ajánlom gyermekpszichológus felkeresését, sokat tud enyhíteni a gyermek szorongásán, s ezáltal akár testi tünetein is!
Ez az állapot ritkán oldódik spontán, habár most átmenetileg segíthet a tanév vége. Minden jót! Márta
Kedves doktorno.A 12 eves lanyom egy par napja furcsan viselkedik.Egy par napja eves utan rosszul volt es hanyinger kinozta,Azota fel enni es eszre vettem h.mikor etelrol van szo kezd izzadni meg reszketni es faj a hasa Probaltam nyugtatni es beszelni vele h.minden fendbe lesz mellette vagyok .Sajnos ezert lemondtuk a nyaralast is mert azt mondja csak otthon szeretne maradni nehogy valami baja essen.A beszelgetes soran elmondta csak otthon akar lenni mert csak a hazba erzi magat biztonsagba.En mint anyuka hogyan tudnek segiteni?vagy ezzel mar szakember segitsegere van szuksegunk?Nagyon aggodom .A netten kerestem cikkeket de szeretnem kikerni az on velemnyet.Koszon szepen es varom valaszat.
Kedves Anyuka!
Előfordulhat, hogy valamilyen vírusfertőzés áll a háttérben, de az valóban nem segít, ha erős szorongás társul hozzá. Néhány nap, néhány hét is csupán átmeneti problémának tűnik. Ha 3 hónapig nem javul a helyzet, mindenképp keressenek fel gyermekorvost, valamint gyermekpszichológust. Addig érdemes lehet kideríteni, mi fokozza a tüneteket, illetve mi okozhat nála szorongást: milyen ételek esetén jelentkezik, fél az iskolakezdéstől, vagy emberek közé menni, félelem a rosszulléttől?
Amennyiben pszichés probléma áll a háttéren, segíthetnek az otthon is végezhető relaxációs gyakorlatok, légzőgyakorlatok, esti/kora reggeli közös séták, hobbitevékenységekben való elmerülés. Remélem, sikerül minél hamarabb túllendülniük a nehézségen! Üdvözlettel: Márta