Felelős és jó szülőnek lenni nagyon nagy kihívás. Szeretnénk ha gyermekeink boldogok, kiegyensúlyozottak lennének, ám néha előfordulnak kisebb-nagyobb zökkenők. Ilyenkor sok szülő elbizonytalanodik, és azt kérdezi: “Vajon mit rontottam el, hogy ez lett a baja a gyermekünknek?

Fontos azonban tudni, hogy általában nem lehet egyetlen okot találni, és nem szabad egyértelműen azt sem kijelenteni, hogy például a szülők válása miatt lett a gyermek depressziós, mert sokkal valószínűbb, hogy több tényező együttes előfordulása okozza a kialakult problémát.

Ami biztos, hogy a gyermek  valamilyen temperamentummal, öröklött tulajdonságokkal, hajlamokkal születik, melyeket befolyásolnak a későbbi életesemények. Ezek összeadódása, nem megfelelő kezelése vezethet el a bajok kialakulásához, fennmaradásához.

Mit rontottam el szülőként a gyermeknevelés során?

 

Nagyon szégyellem, de a 16 éves lányomat abortuszra kellett vinnem. Nem tudom, hogyan jutottunk el idáig, mit rontottam el, hogy ez lett a vége!? Talán az volt a baj, hogy túlságosan is sokat dolgoztam, nem volt rá elég időm? De muszáj volt, hiszen egyedül neveltem, és kellett a ruha, cipő. Így tudtam számára mindent megadni!” (Edit, a 16 éves Barbi édesanyja)

Bence nagyon félős. Az apja szerint én rontottam el, igazi anyámasszony katonáját neveltem belőle! Nem tudom, én is sok mindenen izgulok, lehet, hogy ez a baj, ezt látja tőlem?” (Judit, egy 8 éves kisfiú anyukája)

A fiam rettenetesen viselkedik az óvodában. Még csak 5 éves, de ő az óvoda réme! Nem tudják kezelni az óvónők, mi sem otthon a feleségemmel! Állandóan büntetésben van, de mintha nem is érdekelné, belenevet a felnőtt arcába! Felháborító és dühítő, hogy az én fiam így viselkedik! Meg is szoktam csapni. Engem is vertek annak idején, ugyanilyen rongy kölyök voltam! Hátha ettől észhez tér majd ő is.” (Laci, az 5 éves Patrik édesapja)

 

Hogyan lehet a gyermeket jól nevelni?

A gyermeknevelés sok szakember szerint nem helyes fogalom. Én is azt gondolom, hogy a gyermeket nem nevelni, idomítani, a saját képünkre formálni kell, hanem inkább terelgetni, segíteni neki kibontakozni, önmagát megvalósítani. Vagyis ha nem tudjuk a gyermek személyiségét elfogadni, ha nem tudjuk a gyermeket szeretni, akkor hiába próbáljuk büntetéssel, fegyelmezéssel nevelni, hosszútávon nem érünk el eredményt. A gyermek lehet, hogy engedelmeskedni fog, de valószínű csak azért, mert szeretné a büntetést elkerülni. Ez nem vezet szeretetteljes, kiegyensúlyozott szülő-gyermek kapcsolathoz, és a gyermek személyiségfejlődésére is káros hatással van.

Minden gyermek egy egyéniség. Meg kell őt ismernünk ahhoz, hogy megértsük, miért ez a probléma jelentkezik nála, miért most és miért így?

Amikor a gyermekkel valami probléma van, érdemes egy pillanatra szülőként is megállni, és végiggondolni, hogy mit jelezhet a gyermekem a bajával? A gyerekeknek kiváló radarjuk van a szülők lelki állapotának érzékeléséhez.

Sokszor a gyermek tünete jelzés arra vonatkozóan, hogy felborult az egyensúly például a családban, vagy valamelyik fontos családtagnak megoldatlan problémái vannak. S mivel ő a “leggyengébb láncszem”, nála jelentkezik a tünet. Ám problémáját akkor tudjuk megoldani, ha a környezetében élők is változtatni, változni tudnak egy kicsit. Ez a családterápiás, rendszerszemléletű megközelítés alapfeltevése. Tehát, ha például a szülőnek elhúzódó komoly párkapcsolati vagy munkahelyi nehézségei vannak, az hatással van a gyermek lelki életére is. De nézzük meg kicsit részletesebben, mi minden vezethet a gyermek problémájának kialakulásához.

Családi szinten melyek azok a tényezők, amik negatívan hatnak a gyermek lelki-érzelmi fejlődésére?

Családi szinten:

A család az a közösség, melybe a gyermek beleszületik. Fogantatásától kezdve hatással van rá minden, ami a családon belül, illetve a családdal mint egésszel történik. A családtagok kölcsönösen hatnak egymásra. Most azokat a jellemzőket emelném ki, melyek elvezethetnek a gyermek tünetének megjelenéséhez.

  • Megoldatlan konfliktus a szülők között: például a szülők nem összeillők, eltávolodtak érzelmileg egymástól, együtt élnek de igazából el szeretnének válni, féltékenység
  • Túl kicsi lakásban nincs elegendő élettér a családtagok számára (pl. a gyermek hosszú éveken át egy szobában van a szüleivel).
  • Aránytalan szerepmegosztás, teherelosztás a családtagok között.
  • “Harmadik” megjelenése.
  • Konfliktusos válás (elhúzódó, nem tudnak megegyezni, a láthatás, gyermekfelügyelet rendezetlen).
  • Nagyszülőkkel, tágabb családdal való kapcsolat (levált-e a szülő a saját szüleiről, felnőtt-e?).
  • Szexualitás problémái.

Emellett fontos szerepet játszhatnak a következők:

  • Baráti kapcsolatok teljes hiánya, elszigetelődés, túl zárt család.
  • Családi közös célok hiánya.
  • Valamilyen nehézség: pl. betegség, baleset, haláleset.
  • Családi terheltség: van-e a tágabb családban pszichés, pszichiátriai beteg?
  • Családi szokások, hagyományok hiánya.
  • Közös családi tevékenységek hiánya.
  • Családi légkör.
  • Vallásosság, világnézet tekintetében egységes-e a család.

 

Szülői szinten mely jellemzők befolyásolják negatívan a gyermek lelki fejlődését?

Egyéni szinten:

A szülő is egy önálló személyiség. Az ő jólléte, pszichés kiegyensúlyozottsága hatással van a gyermekre. Ha az édesanya vagy édesapa gondokkal küzd, és nem tudja azokat megoldani, előbb-utóbb a gyermeknél is jelentkezni fognak problémák. Melyek azok az egyéni jellemzők, amik negatívan befolyásolhatják a gyermekek személyiségfejlődését?

  • Munkahelyi feszültségek.
  • Türelem, elfogadás hiánya, lelki érzéketlenség, önzőség.
  • Milyen fegyelmezési, büntetési módokat használ?
  • Érdeklődés, hobbi, baráti kapcsolatok – ezek hiánya veszélyeztetni a lelki egészséget!
  • Szenvedélybetegséggel küzd-e? (alkohol, drog, gyógyszer)
  • Krónikus betegsége van-e? Hogyan kezeli?
  • Elégedett-e a szülő a saját életével?
  • Szülő megküzdési készségei hatékonyak-e?

Az alábbiak is negatívan hathatnak a gyermekre:

  • Túlzott elvárások a gyermek felé.
  • Nem ilyen gyereket szerettem volna!” (van, aki fiúra vágyik, de lánya születik, vagy fordítva, vagy azt szeretné, hogy gyermeke ügyes és okos legyen, ő mégis tanulási zavarral küzd)
  • Rendszeresen ijesztgeti-e, fenyegeti-e a gyermeket?
  • Kezeletlen pszichés, pszichiátriai megbetegedés?
  • A szülő gyermekkora milyen volt? (“Nehéz gyermekkorom volt!”, “Engem nem szerettek!”, “Sosem tudtak elfogadni olyannak, amilyen vagyok!”, “Engem is megvert az apám, mégis rendes ember lett belőlem, az én gyerekemnek is jót fog tenni!”)

 

Láthatjuk, hogy egyéni és családi szinten is sok-sok tényező hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek lelki egyensúlya felboruljon, és eljussunk szülőként arra pontra, hogy feltegyük a kérdést: “Mit rontottam el!?”

 

Nekünk is foglalkoznunk kell lelki egészségünkkel!

A szülőnek nem csupán gyermekéért, hanem önmagáért is érdemes odafigyelnie lelki egészségére. A “Mit rontottam el?” kérdés azt jelzi, hogy meg kell állni, és végiggondolni, hogy is élem, éljük az életet. Min lehetne vagy kellene változtatni? Van, amikor csak akkor kapunk észbe, amikor már a gyermekünk is “kiborul”, ám ha ilyenkor váltani, változtatni tudunk, akkor hamarabb, és mindenkinek jobb lehet. Sosem késő!

Fontos, hogy szülőként szánjunk időt magunkra, vegyük észre, ha túl sok a stressz, és tegyünk ellene. Ne hagyjuk elhatalmasodni az életünkön, ne hagyjuk, hogy családi életünket tönkretegye!

Figyeljünk tehát gyerekeinkre, kis radarjainkra, mert ők pontosan érzik, mikor nem vagyunk jól! Foglalkozzunk velük és magunkkal többet! Higgyétek el, hosszú- és rövidtávon is nagyon megéri!

 

Ha tetszett a cikk, lájkold a Ne szorongj! blogot a facebook-on! Így biztosan nem maradsz le semmi újdonságról!

Érdekel a hatékony szorongásoldás gyermekkorban? Akkor iratkozz fel a hírleveleimre és töltsd le most az ingyenes e-könyvet!