Ha betelik a pohár…
Az emberi lélek tűrőképességét úgy kell elképzelni, mint egy poharat, melyet az élet különféle eseményei cseppenként töltenek meg. Amikor a pohár betelik, a víz kicsordul belőle, és akkor már nagy baj van – legtöbbször ezen a ponton jelenik meg a pszichológusnál a kliens.
De mi minden is kell ahhoz, hogy ez a bizonyos pohár beteljen? És lehet-e, érdemes-e már akár hamarabb is elmenni szakemberhez?
Miért vigyem gyermekpszichológushoz?
Amikor a gyermek személyiségfejlődése veszélyeztetve van, illetve amikor megváltozik a viselkedése érdemes a gyermeket gyermekpszichológushoz vinni.
A gyermeki lélek sok mindent kibír, ám terhelhetősége nem véges. És nem is szabad azt gondolnunk, hogy „majd kinövi”, „majd elmúlik a probléma”, „úgysem fog rá emlékezni, hisz olyan kicsi még”! Ezek téves elképzelések, és a gyermek lelki egészsége szempontjából igen károsak is!
Hisz a gyermekik léleknek, ugyanúgy mint a testnek, törődésre, gondozásra van szüksége.
Sajnos Magyarországon még mindig sokan szégyellik, ha a gyermeket gyermekpszichológushoz kell vinni. Az a közvélekedés, hogy pszichológushoz csak a „hülye, dilinyós, gyogyós ” gyerekeket viszik. Pedig ez nem így van! De sajnos ez a közvélekedés sokat ront a gyermekpszichológushoz való időben történő eljutás esélyein..
Szerencsére azonban egyre többen olvasgatnak, tájékozódnak az interneten, és veszik a bátorságot, hogy felkeressenek egy gyermekpszichológust. A konzultáció, a tájékozódás nem jelent azonnali terápiát. Néhány alkalom után kiderül, hogy mi a probléma, és hogy azon mennyi idő alatt és hogyan lehet segíteni.
Te elvinnéd gyermekpszichológushoz a gyermekedet, ha szükséges lenne?
Mi mindentől telhet be az a bizonyos pohár?
Életünk során, fogantatásunktól kezdve rengeteg élmény, inger és hatás ér minket. Ezek az idő múltával kioltódnak, de akár össze is adódhatnak, különféle problémákként jelentkezve. Az emberek különbözőképpen reagálhatnak bizonyos behatásokra, mely reakció sok mindentől függ. Az, hogy ki hogyan reagál, függ tehát az egyén temperamentumától, személyiségétől, az öröklött tulajdonságoktól, de akár a neveltetésétől, aktuális környezetétől is.
Vannak bizonyos életesemények, hatások melyek nagyobb valószínűséggel eredményeznek pszichés jellegű problémákat, mint mások. Melyek ezek?
- Magzati életkorban jelentkező problémák, nehézségek: úgy mint például a veszélyeztetett terhesség, az édesanya betegsége, gyógyszerszedése, dohányzása a terhesség során.
- Születés körülményei: szívhang, szülés minősége, van-e átmeneti oxigénhiányos állapot, használnak-e segédeszközt.
- Az első életév: az édesanyával vagy az elsődleges gondozóval való kapcsolat meghatározó, az alapvető szükségletek kielégítése, a mozgás-, és beszédfejlődés elindulása megfelelő-e.
- 2-3 éves kor: mozgásfejlődés, beszédfejlődés, szobatisztaságra szoktatás időszaka.
- Életesemények: válás, költözés, haláleset a családban, kórházi kezelés, baleset, családtag krónikus betegsége – mind hatással lehet a gyermek személyiségfejlődésére.
Mik lehetnek még a problémák okai? Válaszok itt!
Mikor érdemes gyermekpszichológushoz vinni a gyermeket?
Sajnos sokan addig várnak vele, amíg az a bizonyos pohár be nem telik. Akkor viszont azonnal szeretnének segítséget, lehetőleg olyat, ami azonnal hat!
A pszichológia módszertana nem úgy működik, mint egy fájdalomcsillapító gyógyszer, melyet ha beveszek, máris elmúlik a panasz. A pszichés problémák általában hosszú évek alatt, fokozatosan alakulnak ki, ezért kezelésük is eltartathat hónapokig, súlyos esetben évekig.
A gyermekpszichológusnak azért van egy kicsit „könnyebb” dolga, mert a gyermekek személyisége még formálható, együttműködőek, és motivációjuk is felkelthető (kivéve persze néhány igen „ellenálló” kamaszt). Ha azonban egy tünet már állandósult, azaz évek óta fennáll, bizony sok türelemre, kitartásra lesz szükség az eredményes együttműködéshez.
Ha túl jelentéktelennek tűnik a probléma, azért halogatjuk, ha még nem elég komoly, akkor várunk, hátha elmúlik… A lelki problémák azonban nem múlnak el nyomtalanul. Ha nem sikerül azokat megoldani, akár évekkel később, komolyabb testi vagy pszichés tünet formájában újra felbukkannak.
Érdemes tehát figyelni a jelekre, melyek arra utalnak, hogy valami nincs rendjén. És elvinni a gyermeket a gyermekpszichológushoz még időben, mintha csak a gyermekorvoshoz vinnénk!
Milyen esetben kérhetjük gyermekpszichológus véleményét?
„Gyermekpszichológushoz vinni a gyermeket nem lehet akármivel!” – gondolhatjuk. Mivel vigyük mégis? Milyen esetekben érdemes kérni a szakember véleményét, vizsgálatát?
Minden életkorra általánosan elmondható alapelv:
- Amikor megváltozik a gyermek viselkedése, mindennapi szokásai. – Vagyis amikor nem úgy viselkedik, ahogy szokott. Például eddig jó étvágyú volt, de most semmit nem akar megenni; eddig jó alvó volt, de mostanában nyugtalanul alszik, nyugtalan, felébred, igényli a szülővel alvást; vagy ismételget dolgokat (pl. gyakori kézmosás, bizonyos dolgok számolgatása). A gyermek túlzottan félőssé, visszahúzódóvá is válhat, vagy épp ellenkezőleg, túlságosan kinyílik, pedig korábban csendes volt!
- Amikor a jelek, tünetek 3 hónap múltán sem tűnnek el. – Ha a tünetek hónapokig fennállnak, biztos hogy nem átmeneti problémáról van szó.
Minél hamarabb kerül gyermekpszichológushoz a gyermek, annál hatékonyabban tudunk segíteni!
Óvodáskorig általában csak a szülővel konzultálunk, de lehetőség van családi konzultációra is. Szükség esetén korai fejlesztő kollégákat javaslunk.
Milyen viselkedésbeli jelekre figyeljünk?
Óvodáskortól kezdve a szülő gyakrabban kap visszajelzést a gyermeke viselkedéséről külső személyektől (pl. óvodapedagógusoktól, más szülőktől). Jobban láthatóvá válnak az egyéni sajátosságok, a hasonlóságok és különbözőségek.
Óvodáskorban figyelmeztető jelek lehetnek:
- Túl nehéz, túl hosszadalmas beszoktatás.
- Sok hiányzás miatt nehezített beilleszkedés.
- Társas kapcsolatok az óvodában: pl. nincsenek barátai, nem tartja be a közösségi szabályokat, elszigetelődik, nem vesz részt a közös tevékenységekben.
- Túlságosan dacos, nehezen lehet megnyugtatni, agresszív.
- Nem bír egy helyben maradni, állandóan izeg-mozog, nem köti le semmi 1 percnél tovább.
- Sírós, félénk.
- Nem vagy alig szólal meg, későn kezdett beszélni.
- Szobatisztasági problémák jelentkeznek: újra bepisil, bekakil, éjszakai ágybavizelés.
- Életkoránál éretlenebbül viselkedik.
Kisiskoláskorban jelentkező tünetek lehetnek:
- Nehéz reggel elvinni az iskolába.
- Nem érdekli, nem köti le a tanulás.
- Túl nehéznek találja, inkább játszana még.
- Izeg-mozog, gyakran feláll óra közben is, nem várja ki a sorát, kapkod.
- Figyelmét csak rövid ideig lehet lekötni.
- Magányos, nincsenek barátai.
- Gyakran sír.
- Beszéde halk, bátortalan.
- Dacos, agresszív, nem fogad szót.
- Hullámzó a teljesítménye, tudjuk, hogy ennél többre lenne képes.
- Elalvási nehézség, gyakori rémálmok, nem pihentető az alvása, igényli a szülővel való együtt alvást.
- Fejfájás, hányinger, hasfájás, egyéb testi tünetek (negatív orvosi leletek mellett!)
Kamaszkori tünetek lehetnek:
- Túlzott soványság, mégis kövérnek látja magát. Nem eszik, vagy evés után hány.
- Túlzásba vitt testedzés, vagy túlságosan, szinte mániákusan „egészséges” táplálkozás.
- Alvási nehézségek (rémálmok, túl késői elalvás, gyakori ébredés, krónikus fáradtság).
- Testi panaszok (negatív orvosi leletek mellett!): pl. nyelési nehézség, légszomj, túlzott izzadás, remegés, szívdobogás-érzés, zsibbadás, szédülés, nőgyógyászati problémák
- Iskolakerülés: nincs kedve menni, szinte mindent megtesz annak érdekében, hogy ne kelljen mennie.
- Vagdosás nyomai a karján, azt emlegeti: jobb lenne meghalni.
- Hirtelen idegen társaságba kezd járni, megváltozik a viselkedése.
- Bezárkózik, semmit nem tudsz róla, nem ismered a barátait.
Milyen esetekben lehet még szükség gyermekpszichológusra?
Igyekeztem olyan jeleket felsorolni, melyeket a szülők vagy pedagógusok könnyedén felismerhetnek, beazonosíthatnak, ezáltal növelve annak az esélyét, hogy a gyermekek és fiatalok időben eljussanak pszichológushoz. De milyen esetekben kell még gyermekpszichológushoz vinni a gyermeket?
Például, ha túl erős testvér-rivalizációt tapasztalunk. Ennek jelei lehetnek: a nagyobbik gyermek viselkedése megváltozik. Dacossá válhat, bánthatja testvérét, vagy ő is kisbabaként kezd viselkedni, újra pelenkázni kell, ő is cumisüvegbe kéri a teát, kakaót. Ha néhány hónap után sem enyhülnek ezek a tünetek, érdemes a szülőknek konzultációt kérni, hogy átbeszéljék, ők otthon hogyan segíthetnek gyermeküknek.
Ha gyermekünk túlzottan, fokozottan érdeklődik a szexualitás iránt! A gyermekeket természetesen foglalkoztatja ez a téma. Ám ha nem életkoruknak megfelelő tartalmakkal találkoznak, bizony összezavarodhatnak, és ilyenkor újra és újra eljátsszák, vagy elmesélik a látottakat, hallottakat – így próbálják azokat feldolgozni.
Friss lelki trauma esetén is érdemes konzultációra jelentkezni. Például a szülő elvesztése, vagy válás esetén viszik a legtöbbször a gyermeket pszichológushoz. Érdemes élni ezzel a lehetőséggel. Jó, ha tudják a szülők, hogy a gyermekek érdekében együtt kell továbbra is működniük, és ez nem mindegy, hogy hogyan valósul meg.
Látható tehát, hogy számtalan esetben kérhetjük pszichológus segítségét, vizsgálatát, véleményét. Ne tartson minket vissza az anyós, vagy a többi szülő véleménye. Hallgassunk a szívünkre, és mérlegeljünk. Győzzük meg párunkat is! A gyerekek szeretnek pszichológushoz járni, hisz ott 50 percig csak rájuk figyelnek, csak velük foglalkoznak! A családi titkokat pedig megőrizzük, hiszen titoktartási kötelezettségünk van!
Hasonló bejegyzés: Mikor kell pszichológushoz vinni a szorongó gyermeket?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Ne szorongj! blogot a facebook-on is!
Iratkozz fel a Ne szorongj! hírleveleire, és máris letöltheted az ajándék minikönyvet a hatékony gyermekkori szorongásoldásról!
fotó: pixabay.com
Fogdossa a pêniszêt haizgul 5 êves mi az oka?
Kedves Ibolya!
3-5 éves korban a kisfiúk számára intenzívebbé válik az intim testrészekkel való foglalkozás! Ebben az életkorban minden érdekli őket, lehet már velük beszélgetni arról is, hogy milyen a testünk, mi a különbség a fiúk és a lányok között. A fiúk számára a fütyi fogdosása jó érzés, bizony szorongáskeltő helyzetben megnyugtató. Fontos tudni azonban, hogy emiatt sose szégyenítsék vagy büntessék meg. El fog múlni. Ehelyett lehet neki abban segíteni, hogy másfajta hatékony szorongáscsökkentő technikákat alkalmazzon: pl. mozgással, közös birkózással, meseolvasással segíthetünk neki ebben az érzelmileg amúgy is felfokozott időszakban!
Holnap lesz egy hete, hogy becsapott hozzánk a villám. A dédit kórházba kellett vinni, de csak szerencsére megfigyelésre, semmi másra. A kisfiam 4 évet töltötte május végén és itthon volt ő is, de kicsit aggódom, mert azóta ha csörög a telefonom, arra is megijed és befogja a fülét. Nem hajlandó egyedül wcre se kimenni, velünk alszik stb. Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy szegénykém fel tudja ezt dolgozni, hogy ne féljen ennyire mindentől? Vagy ha esetleg nem múlik el neki, akkor érdemes e elmenni szakemberhez, hátha ő tud ebben segíteni? És ha kell szakember, mennyi ideig várjunk vele, amíg felkeressük?
Köszönöm szépen előre is a választ!
Egy nagyon aggódó anyuka!
Kedves aggódó Anyuka!
Igen, ez egy sokkoló élmény lehetett mindannyiuk számára. Természetes, hogy keresi a gyermek a biztonságot. Ilyen esetekben hasznos lehet akár most is néhány alkalom, amikor a szakember megnyugtatja a gyermeket, szülőt, esetleg szorongásoldó módszereket tanít. Idővel enyhülhet a szorongás magától is, de nem baj, ha megsegítik ebben a folyamatban. Üdvözlettel: Márta
A nagyobbik lányom most lesz 3 éves,most kezdtük az ovodát,egy ici picit jobb mint a bölcsi.
A bölcsit nem szerette,itt már a 4.nap jobb kedvű volt.
Nagyon félénk.vagy szorongo tipus nem szereti az uj társaságot se gyerek se felnőtt .ha jön hozzánk valaki kell 2-3óra hogy feloldodjon.
Nehezen válunk el mikor beadom az oviba de ilyen volt végig a bölcsi is.
Egyszer ez a probléma hogy mit tudok segiteni vagy valoban mi a baj?amikor beszélni próbálok vele hogy miért nem játszik a gyerekekkel nem kapok választ csak általaba-nem tudom,anyát akarom.nem hiszem hogy ilyen a természete mert itthon nem ilyen.nem csendes.
De most egy még nagyobb gondunk van hogy teljesen magánkívül van nem lehet szót érteni vele.nyűgösen rug kapálva földön csúszva maszik ki reggel.este szintén.éjszaka meg sokszor felüvőlt és örjöng.nem tudván mit akar.nehezen nyugtathato meg.
Amikor itthon van napközben is jelentkezik a hisztéria.
Sokszor ha szeretne valamit nem mondja érthetően hanem dühösen.nyávogva hisztérikusan közli.
Mit lehet tenni.
Ez kb 3 hete tart nála.
A kis fiam 4 éves nem akar gyerekekel sem játszani sem beszélgetni néha a tőle sokkal nagyobbal hiszteriazik sír mindenért mindjárt az óvodában is külön vonult a többi gyerek től ha pedig a nagymama jelen van nagyon nyavogos és olyan mint egy kis lány a játékok csak 1 maximu 2 nap érdeklik aztán ennyi mindig tvzni akar nem tudom mit tegyek 😐
Kedves Anyuka!
Gyermeke viselkedésének hátterében sok minden állhat, érdemes lenne egy gyermekpszichológussal konzultálnia, akivel részletesen át lehetne beszélni az elmúlt 4 évet. Csak ennek ismeretében lehet tanácsot vagy ötletet adni, hogyan segítheti, vagy esetleg kitől kérjen segítséget. Üdvözlettel: Márta
12 eves ha iskolába kell menni megfájdul a hasa nem szervi betegseg kivizsgáltatva .Mit lehet tennünk.Köszönöm.Szemes Gyula
Kedves Uram! Előfordulhat, hogy szorongás okozza a testi tünetet. Érdemes lenne felkeresni egy pszichológust, akivel átbeszélhetnék a lehetséges okokat, illetve segítséget kapna a nehézségek leküzdéséhez.
Üdvözlettel: Márta
nagyobbik lányom most lesz 3 éves,most kezdtük az ovodát,egy ici picit jobb mint a bölcsi.
A bölcsit nem szerette,itt már a 4.nap jobb kedvű volt.
Kissé félénk.vagy szorongo tipus nem szereti az uj társaságot se gyerek se felnőtt .ha jön hozzánk valaki kell 2-3óra hogy feloldodjon.
Nehezen válunk el mikor beadom az oviba de ilyen volt végig a bölcsi is.
Egyszer ez a probléma hogy mit tudok segiteni vagy valoban mi a baj.nem hiszem hogy ilyen a természete mert itthon nem ilyen.nem csendes.
De most egy még nagyobb gondunk van hogy teljesen magánkívül van nem lehet szót érteni vele.nyűgösen rug kapálva földön csúszva maszik ki reggel.este szintén.éjszaka meg sokszor felüvőlt és örjöng.nem tudván mit akar.nehezen nyugtathato meg.
Amikor itthon van napközben is jelentkezik a hisztéria.
Sokszor ha szeretne valamit nem mondja érthetően hanem dühösen.nyávogva hisztérikusan közli.
Mit lehet tenni.
Ez kb 3 hete tart nála.
Kedves Édesanya! Elsőre az jutott eszembe, hogy esetleg valami trauma érte és azért viselkedik így, tovább olvasva a levelét, arra gondoltam, lehet látta/látja valakitől ezt a magatartást, és átvette. Ebben az életkorban sokszor előfordul, hogy a gyerekek hozzájuk szokatlan módon viselkednek, ennek egyik oka lehet, ha valaki a környezetében furcsa módon viselkedik, minek következtében több figyelmet kap. Lehet, hogy ő is csupán több figyelemre vágyik. A hisztit érdemes lenne megelőzni, jó lenne rájönni, mi váltja ki nála. Ha éjjel is jelentkezik a probléma, az már komolyabb feszültségre utal. Próbálhatnak szerepjátékozni a plüssökkel, babákkal, hátha kijátssza magából, ami érte. Kicsit több minőségi anya-lánya időt teremteni. Ha nem oldódik a nehézség, érdemes felkeresni egy gyermekpszichológust és körbejárni a témát, mi okozhatja és hogyan kezelhető. Üdvözlettel: Márta
Jó napot!
11 éves fiam van.
Pici kora óta alvás zavara van pavor nocturnus.
Sok helyre vittem már emiatt, de semmi megoldás .
Egy ideje nappal is barmi felidegesít dühöng, őrjöngő csúnyán beszél nagyon nehéz vele így már én sem bírom,pedig nagyon türelmes vagyok.
Az év végén az iskolával is voltak problémák.
Nem akart menni,minden reggel úgy kezdtük hogy sírt mert rosszul van és nem akar menni és nem is ment.
Kedves Édesanya!
Nem tudom, honnan ír nekem, és pontosan merre jártak már. Én a Vadaskertet ajánlanám (vadaskert.hu), ott biztosan több oldalról megvizsgálják a gyermeket és adnak sok segítséget. Lehet, hogy a kezdődő kamaszkori változások felerősítik az állapotát, de az is lehet, hogy a pavor nocturnus inkább tünet, mint maga a probléma. Én mindenképp utánajárnék, főleg ha a következő tanévben is folytatódnak a nehézségek. Bennem felmerül még az Asperger-szindróma gyanúja is. De a Vadaskertben úgyis alaposan összegyűjtik az előzményeket és diagnosztizálnak, csak azután jön az egyéni terápia és a szülők megtámogatása. Minden jót! Üdvözlettel: Márta
Jó napot kívánok! Fiam most 8. osztályos, továbbtanulás előtt áll. Eddig csak azon aggódtam, hogy a 7-es eredményekhez képest nagyon leromlott a tanulmányi eredménye és motiválatlan is, csúnyán beszél. Azonban tegnap kapott egy osztályfőnöki megrovást mivel másodmagával megverték egy osztálytársukat, látszólag minden ok nélkül (a fiam szóhasználatával élve viccből). Ezt a társukat állítólag már többször fenyegették és bántalmazták. Az osztályfőnök azt mondta, hogy megbánást tanúsítottak (sírtak az igazgatói irodában amikor az igazgatónő leteremtette őket és felvázolta a lehetséges következményeket) és bocsánatot kértek a bántalmazottól, de ez engem nem nyugtat meg, mert itt akkor is félresiklott valami. Ez konkrétan zaklatás, a fiam egy zaklató, ezért szeretném őt elvinni pszichológushoz, hogy ezt az egészet kibogozzuk, hogy miért van és hogyan lehetne ebből kimászni.
Az lenne a kérdésem, hogy mit mondjak a fiamnak, hogy ne úgy élje meg ezt a pszichológushoz megyünk témát, hogy ő selejtes vagy flepnis? (Elsős korában jártunk fejlesztésre és ezt szintén így élte meg)
Kedves Szilvia! Sajnálom, hogy így alakult, de sosem késő segítséget kérni! Szerintem a fia is érzi, hogy ez most több, mint egy kis viccelődés. Jó, ha ilyenkor az intézmény is ráerősít. Valószínűleg, ha Ön önként nem vinné fiát szakemberhez, ők vagy a gyermekvédelem javasolná. Én azt gondolom, elég nagy ő már ahhoz, hogy megértse, miről van szó. Amit nekem leírt, azzal is kezdheti. Mondja el neki, mit érez, a csalódottságát, kétségbeesését. Mondja el, milyen következményei lehetnek, ha nem változik. Aztán rá lehet térni arra, hogy a szakember segíthet abban, hogy megtudják, miért alakult így, és hogy ez többet ne forduljon elő. Hangsúlyozhatja, hogy titoktartási kötelezettségünk van, és ha sikerül egy olyan segítőt találni, akihez nem jár ismerős, akkor teljes titokban tud maradni a dolog, ez sok kamasznak fontos. Ha fél egyedül részt venni az ilyesmiben, biztosítsa, hogy elkíséri, ott lesz mellette, ha szüksége lesz rá. Tudnia kell a fiának, hogy abban az életkorban van már, hogy vállalnia kell a tettei következményét. Biztosíthatja arról is, hogy a pszichológiai megsegítés érte van, neki is tennie kell azonban azért, hogy jobb legyen a helyzet, és ne kelljen tovább szakemberhez járnia. Egy családterápiás szemléletet is el tudnék képzelni, ahol a szülőt is bevonják. A legfontosabb azonban, hogy számára is szimpatikus legyen a pszichológus, hisz ha nincs meg az összhang, nem lesz motivált a terápiában. Minden jót kívánok! Üdvözlettel: Márta
Üdvözlöm! Okos,cserfes egészséges kislányom most kezdte az iskolát. A tanító néni már leszólított hogy minden órán sír. Jelentkezik, tudja a választ, de ha felszólítják csak dünnyög az orra alatt rettentően halkan és gyűrögeti a ruháját! Ha valami negatív dolog éri azonnal sírva fakad. Levagyok döbbenve mert sose tapasztaltam otthon ilyet!
Kedves Édesanya!
Azt gondolom, valamennyi időre minden gyermeknek van, míg belerázódik és megszokja az új helyzeteket, embereket. 2 hét után még nehéz lenne megállapítani, hogy baj van. Mindenesetre érdemes beszélgetni róla, mi történik vele, hogy érzi az iskolában magát, ki mellett ül, egyszóval mindenről. Elmesélhetjük neki, hogy mi is izgatottak vagyunk, ha új, ismeretlen helyeken kell helytállnunk, és biztosítsuk róla, hogy mi nagyon szeretjük és támogatjuk. Ha a nehézségek 3 hónap alatt sem enyhülnek, mindenképp konzultáljanak egy szakemberrel. Üdvözlettel: Márta