Ha betelik a pohár…

Az emberi lélek tűrőképességét úgy kell elképzelni, mint egy poharat, melyet az élet különféle eseményei cseppenként töltenek meg. Amikor a pohár betelik, a víz kicsordul belőle, és akkor már nagy baj van – legtöbbször ezen a ponton jelenik meg a pszichológusnál a kliens.

De mi minden is kell ahhoz, hogy ez a bizonyos pohár beteljen? És lehet-e, érdemes-e már akár hamarabb is elmenni szakemberhez?

Miért vigyem gyermekpszichológushoz?

Amikor a gyermek személyiségfejlődése veszélyeztetve van, illetve amikor megváltozik a viselkedése érdemes a gyermeket gyermekpszichológushoz vinni.

A gyermeki lélek sok mindent kibír, ám terhelhetősége nem véges. És nem is szabad azt gondolnunk, hogy „majd kinövi”, „majd elmúlik a probléma”, „úgysem fog rá emlékezni, hisz olyan kicsi még”! Ezek téves elképzelések, és a gyermek lelki egészsége szempontjából igen károsak is!

Hisz a gyermekik léleknek, ugyanúgy mint a testnek, törődésre, gondozásra van szüksége. 

Sajnos Magyarországon még mindig sokan szégyellik, ha a gyermeket gyermekpszichológushoz kell vinni. Az a közvélekedés, hogy pszichológushoz csak a „hülye, dilinyós, gyogyós ” gyerekeket viszik. Pedig ez nem így van! De sajnos ez a közvélekedés sokat ront a gyermekpszichológushoz való időben történő eljutás esélyein..

Szerencsére azonban egyre többen olvasgatnak, tájékozódnak az interneten, és veszik a bátorságot, hogy felkeressenek egy gyermekpszichológust. A konzultáció, a tájékozódás nem jelent azonnali terápiát. Néhány alkalom után kiderül, hogy mi a probléma, és hogy azon mennyi idő alatt és hogyan lehet segíteni.

Te elvinnéd gyermekpszichológushoz a gyermekedet, ha szükséges lenne?

 

Mi mindentől telhet be az a bizonyos pohár?

Életünk során, fogantatásunktól kezdve rengeteg élmény, inger és hatás ér minket. Ezek az idő múltával kioltódnak, de akár össze is adódhatnak, különféle problémákként jelentkezve. Az emberek különbözőképpen reagálhatnak bizonyos behatásokra, mely reakció sok mindentől függ. Az, hogy ki hogyan reagál, függ tehát az egyén temperamentumától, személyiségétől, az öröklött tulajdonságoktól, de akár a neveltetésétől, aktuális környezetétől is.

Vannak bizonyos életesemények, hatások melyek nagyobb valószínűséggel eredményeznek pszichés jellegű problémákat, mint mások. Melyek ezek?

  • Magzati életkorban jelentkező problémák, nehézségek: úgy mint például a veszélyeztetett terhesség, az édesanya betegsége, gyógyszerszedése, dohányzása a terhesség során.
  • Születés körülményei: szívhang, szülés minősége, van-e átmeneti oxigénhiányos állapot, használnak-e segédeszközt.
  • Az első életév: az édesanyával vagy az elsődleges gondozóval való kapcsolat meghatározó, az alapvető szükségletek kielégítése, a mozgás-, és beszédfejlődés elindulása megfelelő-e.
  • 2-3 éves kor: mozgásfejlődés, beszédfejlődés, szobatisztaságra szoktatás időszaka.
  • Életesemények: válás, költözés, haláleset a családban, kórházi kezelés, baleset, családtag krónikus betegsége – mind hatással lehet a gyermek személyiségfejlődésére.

Mik lehetnek még a problémák okai? Válaszok itt!

Mikor érdemes gyermekpszichológushoz vinni a gyermeket?

Sajnos sokan addig várnak vele, amíg az a bizonyos pohár be nem telik. Akkor viszont azonnal szeretnének segítséget, lehetőleg olyat, ami azonnal hat!

A pszichológia módszertana nem úgy működik, mint egy fájdalomcsillapító gyógyszer, melyet ha beveszek, máris elmúlik a panasz. A pszichés problémák általában hosszú évek alatt, fokozatosan alakulnak ki, ezért kezelésük is eltartathat hónapokig, súlyos esetben évekig.

A gyermekpszichológusnak azért van egy kicsit „könnyebb” dolga, mert a gyermekek személyisége még formálható, együttműködőek, és motivációjuk is felkelthető (kivéve persze néhány igen „ellenálló” kamaszt). Ha azonban egy tünet már állandósult, azaz évek óta fennáll, bizony sok türelemre, kitartásra lesz szükség az eredményes együttműködéshez.

Ha túl jelentéktelennek tűnik a probléma, azért halogatjuk, ha még nem elég komoly, akkor várunk, hátha elmúlik… A lelki problémák azonban nem múlnak el nyomtalanul. Ha nem sikerül azokat megoldani, akár évekkel később, komolyabb testi vagy pszichés tünet formájában újra felbukkannak.

Érdemes tehát figyelni a jelekre, melyek arra utalnak, hogy valami nincs rendjén. És elvinni a gyermeket a gyermekpszichológushoz még időben, mintha csak a gyermekorvoshoz vinnénk!

 

Milyen esetben kérhetjük gyermekpszichológus véleményét?

Gyermekpszichológushoz vinni a gyermeket nem lehet akármivel!” – gondolhatjuk. Mivel vigyük mégis? Milyen esetekben érdemes kérni a szakember véleményét, vizsgálatát?

Minden életkorra általánosan elmondható alapelv:

  • Amikor megváltozik a gyermek viselkedése, mindennapi szokásai. – Vagyis amikor nem úgy viselkedik, ahogy szokott. Például eddig jó étvágyú volt, de most semmit nem akar megenni; eddig jó alvó volt, de mostanában nyugtalanul alszik, nyugtalan, felébred, igényli a szülővel alvást; vagy ismételget dolgokat (pl. gyakori kézmosás, bizonyos dolgok számolgatása). A gyermek túlzottan félőssé, visszahúzódóvá is válhat, vagy épp ellenkezőleg, túlságosan kinyílik, pedig korábban csendes volt!
  • Amikor a jelek, tünetek 3 hónap múltán sem tűnnek el. – Ha a tünetek hónapokig fennállnak, biztos hogy nem átmeneti problémáról van szó.

Minél hamarabb kerül gyermekpszichológushoz a gyermek, annál hatékonyabban tudunk segíteni!

Óvodáskorig általában csak a szülővel konzultálunk, de lehetőség van családi konzultációra is. Szükség esetén korai fejlesztő kollégákat javaslunk.

 

Milyen viselkedésbeli jelekre figyeljünk?

Óvodáskortól kezdve a szülő gyakrabban kap visszajelzést a gyermeke viselkedéséről külső személyektől (pl. óvodapedagógusoktól, más szülőktől). Jobban láthatóvá válnak az egyéni sajátosságok, a hasonlóságok és különbözőségek.

Óvodáskorban figyelmeztető jelek lehetnek:

  • Túl nehéz, túl hosszadalmas beszoktatás.
  • Sok hiányzás miatt nehezített beilleszkedés.
  • Társas kapcsolatok az óvodában: pl. nincsenek barátai, nem tartja be a közösségi szabályokat, elszigetelődik, nem vesz részt a közös tevékenységekben.
  • Túlságosan dacos, nehezen lehet megnyugtatni, agresszív.
  • Nem bír egy helyben maradni, állandóan izeg-mozog, nem köti le semmi 1 percnél tovább.
  • Sírós, félénk.
  • Nem vagy alig szólal meg, későn kezdett beszélni.
  • Szobatisztasági problémák jelentkeznek: újra bepisil, bekakil, éjszakai ágybavizelés.
  • Életkoránál éretlenebbül viselkedik.

 

Kisiskoláskorban jelentkező tünetek lehetnek:

  • Nehéz reggel elvinni az iskolába.
  • Nem érdekli, nem köti le a tanulás.
  • Túl nehéznek találja, inkább játszana még.
  • Izeg-mozog, gyakran feláll óra közben is, nem várja ki a sorát, kapkod.
  • Figyelmét csak rövid ideig lehet lekötni.
  • Magányos, nincsenek barátai.
  • Gyakran sír.
  • Beszéde halk, bátortalan.
  • Dacos, agresszív, nem fogad szót.
  • Hullámzó a teljesítménye, tudjuk, hogy ennél többre lenne képes.
  • Elalvási nehézség, gyakori rémálmok, nem pihentető az alvása, igényli a szülővel való együtt alvást.
  • Fejfájás, hányinger, hasfájás, egyéb testi tünetek (negatív orvosi leletek mellett!)

 

Kamaszkori tünetek lehetnek:

  • Túlzott soványság, mégis kövérnek látja magát. Nem eszik, vagy evés után hány.
  • Túlzásba vitt testedzés, vagy túlságosan, szinte mániákusan „egészséges” táplálkozás.
  • Alvási nehézségek (rémálmok, túl késői elalvás, gyakori ébredés, krónikus fáradtság).
  • Testi panaszok (negatív orvosi leletek mellett!): pl. nyelési nehézség, légszomj, túlzott izzadás, remegés, szívdobogás-érzés, zsibbadás, szédülés, nőgyógyászati problémák
  • Iskolakerülés: nincs kedve menni, szinte mindent megtesz annak érdekében, hogy ne kelljen mennie.
  • Vagdosás nyomai a karján, azt emlegeti: jobb lenne meghalni.
  • Hirtelen idegen társaságba kezd járni, megváltozik a viselkedése.
  • Bezárkózik, semmit nem tudsz róla, nem ismered a barátait.

 

Milyen esetekben lehet még szükség gyermekpszichológusra?

Igyekeztem olyan jeleket felsorolni, melyeket a szülők vagy pedagógusok könnyedén felismerhetnek, beazonosíthatnak, ezáltal növelve annak az esélyét, hogy a gyermekek és fiatalok időben eljussanak pszichológushoz. De milyen esetekben kell még gyermekpszichológushoz vinni a gyermeket?

Például, ha túl erős testvér-rivalizációt tapasztalunk. Ennek jelei lehetnek: a nagyobbik gyermek viselkedése megváltozik. Dacossá válhat, bánthatja testvérét, vagy ő is kisbabaként kezd viselkedni, újra pelenkázni kell, ő is cumisüvegbe kéri a teát, kakaót. Ha néhány hónap után sem enyhülnek ezek a tünetek, érdemes a szülőknek konzultációt kérni, hogy átbeszéljék, ők otthon hogyan segíthetnek gyermeküknek.

Ha gyermekünk túlzottan, fokozottan érdeklődik a szexualitás iránt! A gyermekeket természetesen foglalkoztatja ez a téma. Ám ha nem életkoruknak megfelelő tartalmakkal találkoznak, bizony összezavarodhatnak, és ilyenkor újra és újra eljátsszák, vagy elmesélik a látottakat, hallottakat – így próbálják azokat feldolgozni.

Friss lelki trauma esetén is érdemes konzultációra jelentkezni. Például a szülő elvesztése, vagy válás esetén viszik a legtöbbször a gyermeket pszichológushoz. Érdemes élni ezzel a lehetőséggel. Jó, ha tudják a szülők, hogy a gyermekek érdekében együtt kell továbbra is működniük, és ez nem mindegy, hogy hogyan valósul meg.

Látható tehát, hogy számtalan esetben kérhetjük pszichológus segítségét, vizsgálatát, véleményét. Ne tartson minket vissza az anyós, vagy a többi szülő véleménye. Hallgassunk a szívünkre, és mérlegeljünk. Győzzük meg párunkat is! A gyerekek szeretnek pszichológushoz járni, hisz ott 50 percig csak rájuk figyelnek, csak velük foglalkoznak! A családi titkokat pedig megőrizzük, hiszen titoktartási kötelezettségünk van!

 

Hasonló bejegyzés: Mikor kell pszichológushoz vinni a szorongó gyermeket?

Ha tetszett a cikk, lájkold a Ne szorongj! blogot a facebook-on is!

Iratkozz fel a Ne szorongj! hírleveleire, és máris letöltheted az ajándék minikönyvet a hatékony gyermekkori szorongásoldásról!

 

fotó: pixabay.com

Ha hasznosnak találtad a bejegyzést, oszd meg ismerőseiddel! Köszönöm!