A gyermekkorban jelentkező szorongásnak, mint ahogyan a felnőttkorinak is, számtalan formája létezik. A különféle szorongásfajtáknak azonban hasonlóak lehetnek a kiváltó okai és a kezelése is.
Az, hogy a gyermekünknél a szorongásnak mely fajtája alakul ki, sok mindenen múlik, többek között azon, hogy volt-e a családban valakinek hasonló nehézsége (genetikai hajlam), milyen környezeti-szociális hatások érik, milyen életeseményeket él át (pl. válás, költözés, haláleset, betegség, baleset), milyen a személyisége, temperamentuma. Ezekről a gyermekkori szorongás okai, kiváltó tényezői című részben lehet részletesebben tájékozódni.
A szakirodalom többféle gyermekkori szorongásos zavart különböztet meg. A legismertebbek a szeparációs szorongás, a teljesítményszorongás, vagy a poszttraumás stressz-zavar, de ők is átélhetnek például pánikrohamokat, lehetnek specifikus fóbiáik (pl. túlzottan félnek a pókoktól, bogaraktól, vagy a villámlástól, dörgéstől), általános mindenre kiterjedő szorongásuk, vagy csupán társas helyzetben jelentkező fokozott félelmük.
Mik a leggyakoribb gyermekkori szorongásfajták?
Szeparációs szorongás
Majdnem minden szülő el tudja mesélni, hogy gyermeke átélte a szeparációs szorongásra jellemző érzéseket. A kisbabák például 8 hónapos koruk körül heves szorongással reagálnak, ha édesanyjuk (vagy elsődleges gondozójuk) kimegy a szobából.
Később a bölcsődei, óvodai beszoktatásnál tapasztalhatunk hasonlót. Gyermekünk szorítva ölel minket magához, és nem akar elengedni. A kicsik hamar megtanulják, hogy anya nélkül lenni egy átmeneti állapot, és könnyen megnyugtathatóvá válnak. Vannak azonban olyan kisgyermekek, akik nagyon nehezen szokják meg ezt a váltást, szobatisztaságukból visszaesnek, bepisilnek, egyéb kiválasztási zavaruk lesz, vagy alvási nehézségek jelentkeznek, esetleg agresszióval reagálnak.
Ilyenkor állandósul bennük a szeparációs szorongás, és olyan módon küzdenek ellene, ami testi tünetek szintjén jelentkezhet.
A szeparációs szorongás iskoláskorban is megjelenhet, ekkor például a szülővel való együtt alvásban nyilvánulhat meg, ami roppant kellemetlen lehet egy nagyobb gyermek esetén. Mégis a szorongás olyan mértékű lehet, hogy azt sem a gyermek, sem a szülő oldani nem képes.
Iskolai vagy teljesítményszorongás
Könnyű szülőként is felidézni, mennyire izgultunk egy-egy feleltetés, vagy vizsga előtt iskolásként. Gyermekeinket látva azonban néha szeretnénk, ha nekik könnyebb lehetne, kicsit lazábban vehetnék az akadályokat, mint mi annak idején, hiszen utólag már tudjuk, hogy nem volt akkora tétje, mint gondoltuk.
A teljesítményszorongó gyermek nap mint nap azon szorong, hogy jól teljesítsen, mit fognak szólni a szülei, ha nem teljesít jól. Rengeteg időt, és energiát ölhet a tanulásba, ennek mégsem biztos, hogy meglesz az eredménye, hiszen a számonkérés előtti és közbeni szorongás ronthatja teljesítményét, azaz nem tudja miatta megmutatni, igazán mire képes.
Egy idő után már annyira idegessé válhat, hogy nem akar iskolába menni, esetleg testi panaszok (fejfájás, hasfájás, hányinger, hányás) is jelentkeznek nála. Ezt a fajta szorongást debilizáló szorongásnak is nevezi a szakirodalom.
Fóbia
Sok kisgyermek fél bizonyos dolgoktól: pókoktól, kígyóktól, dörgés-villámlástól, ijesztő mesebeli lényektől, a betegségektől, haláltól. Bizonyos gyerekek azonban annyira félnek, hogy pánikrohamszerű állapotot élnek át. Rettegés tör rájuk, és mindent megtesznek azért, hogy kiszabaduljanak a félelemkeltő helyzetből.
Specifikus fóbiájuk révén rendkívül tájékozottak lesznek például a bogarak szokásaival, életmódjával, vagy az időjárással kapcsolatban, és igyekszenek elkerülni a fóbia tárgyával való találkozás minden eshetőségét.
Például 8 éves kislány minden este végignézi a szoba összes sarkát, hogy nincs-e ott pók, az ágy alá is benéz, anyukáját is többször megkérdezi, de mégsem nyugszik meg teljesen, gondolatban továbbfoglalkozik a témával. A fóbia eluralhatja az életét, életmódját, nehezebbé teszi az alvását, a kialvatlanság azonban tovább növeli a szorongást, így egy ördögi kört generál.
Társas vagy szociális szorongás
Egyre többet hallunk ma már itthon is erről a jelenségről az iskolai zaklatás áldozatai révén.
Az a gyermek ugyanis, aki társai között fél, nem mer megnyilvánulni, a peremre szorul, társai előbb-utóbb, látva gyengeségét, kiközösíthetik. Ennek a szorongásfajtának a sikeres kezelésében éppen ezért nagyon nagy szerepe van a pedagógusoknak: fontos időben észrevenni, és a kiközösítést, esetleges zaklatást azonnal kezelni!
A közösségben szorongó gyermek fél megszólalni, hamar elsírja magát, fél, hogy társai kinevetik. Sokszor otthon elmondja, mi a baj, a szülő próbál neki ötleteket adni, amik azonban hosszútávon nem működnek. Az ő esetükben nagyon fontos az okok felderítése mellett az énerősítés, énhatékonyság növelése, és hatékony stresszkezelő technikák megtanítása kora gyermekkortól.
Kamaszkorban a szociálisan szorongó gyermekek igazán veszélyeztetetté válnak a depresszió kialakulásának, illetve öngyilkossági veszély, esetleg szerhasználat felé sodródás miatt.
Tinédzserkorban a digitális platformon sokkal könnyebb megszégyeníteni, kiközösíteni valakit, mint szemtől szemben, ennek azonban nagyon súlyos következményei lehetnek az „áldozatban”, kezeléséhez mindenképp szakember szükséges!
Mi a szülő feladata?
A szülő feladata, hogy észrevegye, gyermeke nem olyan, mint korábban, valami nem stimmel. A gyermekkori szorongás tünetei ismertetik meg a szülőkkel, hogy milyen változásokra érdemes odafigyelni. Bízzunk ösztöneinkben, megérzésünkben: egy szülő mindig pontosan érzi, hogy baj van, csak esetleg nem mer segítséget kérni, vagy nem tudja, mikor és kihez forduljon!
A pontos diagnózis, és az ahhoz kapcsolódó megsegítés szakpszichológus, vagy gyermekpszichiáter szakorvos kompetenciája!
A gyermekkori szorongásfajtákról részletesebben új könyvemben olvashatsz majd (jelenleg előkészületben), mellyel le is tesztelheted, gyermeked milyen szorongással küzd!
