„Miért ilyen félénk gyermek a kisfiam?”, „Mit rontottam el?„, „Hogyan bátorítsam?”, „Hogyan kezeljem?”, „Küldjem fejlesztésre, mozgásterápiára, pszichológushoz?” – fordul meg sok félénk gyermeket nevelő szülő és pedagógus fejében. Egy korábbi bejegyzésben ígértem, hogy lesz egy cikk arról, hogyan kell a félénk, szorongó gyermekeket kezelni, milyen különleges bánásmóddal lehet az ő kibontakozásukat elősegíteni. Most erről lesz szó bővebben.
Egy gyermek sokféleképpen lehet félénk, szorongó. Van, aki fél egyedül lenni, szüleitől elválni. Mások a közösségben nem tudnak feloldódni, beilleszkedni, szerepelni. Megint mások csak teljesítményhelyzetekben izgulnak nagyon. Van, aki annyira fél, hogy meg sem mer szólalni, esetleg suttog. És van, aki konkrét dolgoktól fél, például a megbetegedéstől, bizonyos állatoktól, vagy sötétségtől, mennydörgéstől.
Sokan úgy gondolják, hogy a félénkség egy személyiségjellemző. Ám a szorongás, melyet a félénk gyermek átél, egy tünet, melyre oda kell figyelnünk.
Ha a félénkség, és a szorongás olyan mértékűvé válik, hogy befolyásolja a mindennapi életet, a teljesítményt, a hangulatot, az alvási és evési szokásokat, akkor bizony érdemes felkeresni egy pszichológust.
Mikor szorul a félénk gyermek segítségre?
Honnan tudhatjuk szülőként, vagy pedagógusként, hogy a félénk gyermek szenved? Hogy a szorongása nem oldódik, hanem inkább fokozódik, és kezd tartóssá válni?
Az alábbi jelekkel akkor érdemes foglalkozni, ha rendszeresen előfordulnak, nem csupán egyszeri megjelenésűek.
Ezekre a jelekre figyeljünk oda:
- Nem mer az osztály, vagy közönség előtt megszólalni. – Ilyenkor szinte lemerevedik, lefagy. Maga elé néz, nem mer felnézni, sírni kezd.
- Nem mer egyedül iskolába, boltba menni.
- Nem mer egyedül a mosdóba kimenni. – Nem mer szólni, hogy ki kell mennie. „Baleset” is lehet belőle!
- Nem tud más gyerekekkel kapcsolatot kialakítani. – Egyedül van, magányosan tölti a szüneteket. Nincs párja a sorba állásnál.
- Nem meri elmondani ötleteit, gondolatait.
- A kérdésekre nem, vagy alig hallhatóan válaszol.
- Nem tud kiállni saját magáért, nem tudja megvédeni magát. – Gyakori céltáblája piszkálódásnak, csúfolódásnak.
- Láthatóan fél, ha idegenekkel kerül kapcsolatba. – Kerüli a szemkontaktust, igényli a szülő testi közelségét.
- Nincs önbizalma, kevésbé motivált a munkában. – Nem akarja megmutatni, mire képes. Ő úgy gondolja, úgysem tudja megcsinálni, úgyse fog sikerülni.
Mit csinál a pszichológus a félénk gyermekkel?
Először is a pszichológus felméri a probléma súlyosságát. Minden félénk gyermek és szülei, akik elkerülnek a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz, többkörös konzultáción vesznek részt. A szakemberek úgynevezett anamnézisinterjút vesznek fel a szülőkkel, mely során átbeszélik a gyermek életében történő fontos eseményeket a fogantatástól az adott napig.
Ezután a félénk gyermek állapotát felméri a pszichológus különböző diagnosztikus tesztek, kérdőívek segítségével. Ezután kaphat a gyermek egy diagnózist, mely alapján jogosult lehet a mindennapokban is bizonyos megsegítésre.
Ha a félénk gyermek szorongása olyan mértékű, hogy iskolai viselkedését, figyelmét és teljesítményét is jelentős mértékben befolyásolja, akkor általában a BTMN, azaz beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség kategóriába kerül. Ilyenkor javaslatot teszünk a pedagógusoknak egyéni bánásmódra, és folytatjuk a félénk gyermek pszichológiai megsegítését is.
Hogyan segíthetem a félénk gyermek iskolai munkáját pedagógusként?
A pedagógiai szakszolgálat által kiadott szakvélemény végén kerül megfogalmazásra a korrekciós vagy nevelési javaslat a pedagógusok számára. Itt olyan ötleteket szoktunk javasolni, melyek elősegíthetik, az egyéni pszichés megsegítésen kívül, a félénk gyermek teljesítményének, iskolában tanúsított magatartásának és szorgalmának előmozdítását.
Az alábbi javaslatok, a teljesség igénye nélkül, segítséget jelenthetnek a kiinduláshoz:
- Különféle oktatási anyagok, eszközök és módszerek változatos alkalmazása. – Ami ellen nagyon tiltakozik, azt ne erőltessük!
- Gyakori és sokféle megerősítések (pl. verbális, simogatás, „én hiszek benned”, „meg tudod csinálni, én segítek neked”).
- Eltérő visszajelzési formák alkalmazása. – Kitapasztalhatjuk, mi hat rá bátorítólag, igazi dicséretként. Alkalmazzunk többféle módot.
- A félénk gyermek megszégyenítése, megbüntetése bátortalansága miatt kerülendő.
- Fontos, hogy bátorítsuk a többi gyermeket is a félénk gyermek elfogadására, megsegítésére. – Kezdhetjük például azzal, hogy beszélgetünk velük arról, ki mitől fél, és hogyan szokta legyőzni a félelmét.
- Átlagosnál több sikerélmény biztosítása. – Apró lépéseket fogalmazzunk meg számára. Bontsuk fel a cél eléréséhez vezető utat szakaszokra, és így már sokkal könnyebb megcsinálni, amit elvárnak tőlünk! A lépések közben is jár a jutalom, mégpedig a siker megtapasztalásának érzése.
- Kooperatív, kiscsoportos módszerek alkalmazása. – A félénk gyermek számára könnyebb lehet a feladatvégzés, a teljesítmény, ha kiscsoportban dolgozhat. Ha olyan gyerekekkel lehet együtt, akik szeretik, elfogadják, segítik. Ez is növeli a sikerélmény esélyét. Ha például a pedagógustól nem mer kérdezni, ha valamit nem tud, a többi gyerekkel lehet könnyebben feloldódik.
- Alternatív módszerek alkalmazása. – Légzőgyakorlatok, progresszív izomrelaxációs gyakorlatok alkalmazása a tanóra elején, illetve amikor fáradnak a gyermekek, vagy könnyen terelődik a figyelmük. Esetleg kiképzett terápiás kutya alkalmazása a tanórán?
Hasznosnak találtad a cikket? Akkor lájkold a facebook-oldalamat és oszd meg másokkal is!
Iratkozz fel a hírlevelekre, hogy ne maradj le semmi fontosról, érdekesről! És tiéd az ajándék e-könyv is azonnal! Feliratkozom>>