Elkezdődött az óvoda, iskola, és a gyermekek sokszor kézzel-lábbal tiltakoznak a korai ébredés, és az indulás ellen. A szülő azt szeretné, hogy a reggeli készülődés és elválás zökkenőmentes és gyors legyen, a gyermek pedig aludni szeretne még, játszani, egész nap anyával lenni, és persze egyáltalán nem akar se oviba, se suliba menni! Mit tehetünk mégis, hogy megszűnjön a reggeli hiszti? Miért van ez egyáltalán a gyerekeknél? Hogyan tehetjük gördülékenyebbé az elindulást, az elválást?

Miért van a reggeli hiszti?

Lehet, hogy még ezen sosem gondolkoztunk el, de a gyermekek számára nem természetes az, ami nekünk felnőtteknek már régóta igen. Vagyis ők nem értik, miért van az évnek bizonyos szakaszában egész napos óvoda-iskola, miért kell a szülőknek dolgozni, a kisebbek pedig egyáltalán nem értik, hogy mi az az őszi-tavaszi-nyári szünet, amikor majd otthon lehet. Főleg azok vannak nehéz helyzetben, akik 1-1,5 éves koruknál tovább otthon maradhattak szüleikkel. Ők csupán annyit érzékelnek, hogy mától minden reggel korán kel kelni, anyu és apu ideges, sietni kell, nehogy elkéssenek. Aztán egész nap ott van valahol, majd valamikor sokára jönnek érte és végre hazaviszik. 

A kisebb gyermekeknek szinte szó szerint fájdalommal jár a korai kelés. Nem direkt nyűgösek ők reggel, hanem azért mert még nem aludták ki magukat. Persze a szünidők után nehéz este időben elaltatni őket, reggel pedig muszáj időben kelni. S ekkor óhatatlanul elkezdődik a nyöszörgés, a találgatózás, végül a hisztinek nevezett tiltakozó magatartás, míg nem sikerül egy testhezálló, mindenki számára megfelelő reggeli rutint kialakítani.

 

Az én gyerekem miért hisztizik reggel, másoké miért nem?

A reggeli hiszti kisebb-nagyobb mértékben időnként minden gyermeknél jelentkezhet, ám valóban vannak olyan gyerekek, akik nagyon ritkán, és akkor is könnyen kezelhetően tiltakoznak. Másoknál ez nagyon komoly problémává válik, és a szülő tehetetlennek érzi magát.

Nagyon rossz érzés úgy menni reggel  az óvodába-iskolába, hogy a gyermek közben sír, később akár üvölt is. Az óvónénik, tanítónénik alig tudják lehámozni rólunk. Ilyenkor mi is feszülten, gombóccal a torkunkban indulunk dolgozni. De hát ez az élet rendje: anyának, apának dolgozni kell, a gyermekeknek óvodába és iskolába járniuk. Igen ám, csak ezt nagyon nehéz a gyermeknek megérteni és elfogadni.

Azok a gyermekek, akiknél fokozottan jelentkezik a szülőtől való nehezített elválás, úgynevezett szeparációs szorongást élnek át. Vagyis a reggeli hiszti lehet egy gyermekkori szorongásos rendellenesség is, melyet 3 éves kor után szoktunk diagnosztizálni. Jelentkezhet korábban is a korai bölcsődébe, vagy családi napközibe adás miatt.

 

Hogy különböztessem meg a hisztit a szeparációs szorongástól?

A reggeli hiszti mindannyiunk életét megnehezíti. A szorongó gyermek azonban nem hisztizik, bár viselkedése lehet hasonló.

Sokan azt tanácsolják, ha sír a csecsemőd, ne vedd fel, mert elkapatod. Sokszor lehet hallani, hogy ne tutujgasd már annyit azt a gyereket, mert teljesen elkényezteted. Nehéz megtalálni azt a pontot, amikor már következetesnek és “keményebbnek” kell lenni a gyermekkel.

Valahogy egy szülő mindig pontosan érzi, hogy a gyermeke fél, szorong, vagy csak el akar érni valamit.

A hozzám forduló szülők is mindig sejtik, hogy valami komolyabb baj lehet, csak megerősítést várnak.

A szeparációs szorongás a gyermek számára komoly szenvedést okoz. A szülőtől, a korai életszakaszában vele legtöbbet foglalkozó felnőttől nem akar, és nem tud elválni. Az ilyen gyermek az óvodában sír, nehezen nyugszik meg, keveset kommunikál és visszahúzódik. Ez szinte minden esetben jelentkezik az első intézménybe szoktatásnál, de 1-2 hét alatt enyhül, majd elmúlik. Persze a hétfők mindig nehezebbek, és a betegség után is újra sír, ha menni kell az óvodába, iskolába, de hamarabb oldódik, elfogadja.

Akiknél azonban elhúzódik ez az időszak, nem enyhül még hónapok, sőt évek múltán sem, ott érdemes akár 1-2 hónap után gyermekpszichológus segítségét kérni az okok felderítése és a kezelés érdekében.

Mik a szeparációs szorongás jelei iskoláskorban?

Óvodáskorban talán ismertebbek, könnyebben felismerhetőek a tünetek: hevesen tiltakozik a szülő távozására, vagy annak említésére, nem alszik el egyedül, de figyelmeztető jel lehet az is, ha a közösségben nem beszél, vagy vizeletét, székletét tartogatja.

A szeparációs szorongás azonban nem csupán az óvodásokra, és az óvodai beszoktatás időszakára jellemző.

Iskoláskorban, akár 10 éves kor után is megfigyelhető lehet.

Egy iskolás gyermek az első naptól iskolás (azért vannak szerencsére kivételek!). Minden nap kelni kell, időre kell menni, szabályok vannak, amikhez folyamatosan alkalmazkodni kell. Az óvoda-iskola átmenetet nem könnyíti az meg, hogy: “Fiam, most már iskolás vagy, szedd össze magad! Ne legyél már ilyen anyámasszony katonája!” A szeparációs szorongásban szenvedő gyermek nem tudja, hogyan szedje össze magát. Ő csak szenved, és próbálja ezt a szülő felé jelezni. Ahogy látja azonban, hogy nem jár sikerrel, mert akkor is menni kell, előbb-utóbb testileg is megbetegszik, hogy ne kelljen iskolába menni. (A szorongás tüneteiről itt olvashatsz bővebben.)

Mely jelekre figyeljünk oda szülőként?

  • nehezen szakad el tőlünk (iskolai táborba nem akar menni, már reggel kérdezi, mikor jönnek érte, biztatni kell, “le kell hámozni magunkról”)
  • reggelente rosszkedvű, sír, hevesen tiltakozik
  • gyakran fáj a feje, hasa, hasmenése, hányingere van
  • nehezített az elalvás, éjjel rosszul alszik
  • igényli a szülő közelségét
  • furcsa kérdéseket tesz fel, foglalkoztatja a halál, az elmúlás (“Ugye, ti sose hagytok el? Ti is meghaltok majd? Mi lesz akkor?“)

Az iskolás korosztályban szeparációs szorongásban szenvedő gyermekek évek óta küzdenek ezzel a nehézséggel. Tehát már rögzülhettek náluk a tünetek, és a nem megfelelő megoldásmódok. Sajnos ezt tapasztalhatjuk meg nap mint nap a reggeli hiszti során.

 

Mi lehet az oka a reggeli hisztinek?

A reggeli hiszti (kivéve “elkényeztetett” gyermekek esetén) tehát egy olyan magatartás, melyet a szorongó gyermek azért tesz, hogy a szülő figyelmét felhívja: valami nincs rendben! Erre minden esetben érdemes odafigyelni. Ha következetes hozzáállással nem szűnik meg, valószínűleg a szeparációs szorongás állhat a háttérben.

Bizonyos élethelyzetek könnyebben kiválthatják vagy felerősíthetik a szorongást a gyermekben. Ilyenkor viselkedése is nehezebben kezelhetővé válik. Ezek az élethelyzetek a következők:

  • Válás – a válás a gyermek számára hatalmas törés, és fokozott bizonytalanságérzettel jár. Ilyenkor új alapokra kell helyezni mindent, és max. 1 év alatt megszilárdítani egy olyan rendszert, ami biztonságot jelent a gyermeknek.
  • Veszteség a családban – a haláleset mindenkit megvisel, a gyermek pedig érzékeny radarjával érzékeli, hogy megtörtünk, gyászolunk. Ha a halál tabutéma, nem tudja feldolgozni az ezzel járó szorongást, így tünetei felerősödhetnek. (Tippek, hogyan beszélgessünk a halálról itt)
  • Költözés – a megszokottól eltérő környezet, új emberek, új szabályok ugyancsak kizökkentik a gyermeket a megszokott és biztonságot adó mindennapokból. Érdemes előkészíteni a költözést, és amennyire lehet, segíteni őt ebben a folyamatban.
  • Hosszú betegség (szülő, vagy a gyermek betegsége) – a betegség arra figyelmeztet minket, hogy bizony el is veszíthetjük szeretteinket. Ilyenkor tudattalanul is szorosabbra fonjuk a köteléket, és jobban féltjük egymást. Ezt a gyermek is érzi, és minden elváláskor tiltakozik, mert fél, hogy nem láthatja többet, akit, akiket a világon a legjobban szeret.
  • Túlzott szülői aggodalmaskodás – sajnos tény, ha a családban van szorongó személyiség, akkor a gyermek örökli a hajlamot, eltanulja a stresszkeltő szituációkban mutatott viselkedést. (Erről bővebben itt olvashatsz.)

8 tipp, hogyan szüntesd meg a reggeli hisztit

Szóval, mit lehet tenni, ha már nagyon tehetetlennek érzed magad:

1. Alakítsd át a reggeli rutint! – magunkban el kell dönteni, mit szeretnénk, hogyan induljon a reggel. Ezt előző délután vagy este megbeszéljük a gyermekünkkel: Tudod, nekem nagyon rossz érzés, hogy így telnek a reggelek. Az én napom és a te napod is szomorú így. Arra gondoltam, hogy változtassunk ezen. Tegyük szebbé a reggeleket és így a napjainkat. Mit szólsz? Ugye te is örülnél neki? Na, ehhez az kell, hogy…” És itt részletesen elmondjuk, hogy mikor és hogyan fogom ébreszteni, már este kikészítjük a ruhát, hogy reggel ezzel ne teljen el az idő, és így tovább, egészen addig, hogy mikor megyek érte. Próbáljuk életkorához igazodva megbeszélni vele terveinket.

2. Tedd nyugodttá az esti lefekvést és elalvást! – Ha jól alszik a gyermek, az már fél siker a jó ébredéshez. A fáradt, kialvatlan gyermek nyűgös, sírós, nehezebben nyugtatható. Ötletekért katt ide!

3. Pihenj, relaxálj! – Általában szánj időt a pihenésre, feltöltődésre. Adott helyzetben segíthet, ha veszel néhány mély lélegzetet, vagy ha rendszeresen relaxálsz. Ha te nyugodt, kiegyensúlyozott vagy és viszonylag türelmes, jobban megértheted, gyermeked miért viselkedik így. Ha viszont fáradt vagy és ingerült, biztosan nem úgy reagálsz, ahogy kellene, és ezt nehéz megemészteni Neked és a gyermeknek is.

4. Próbáld kideríteni, mi okozza nála a túlzott tiltakozást! – Ha már tudod, mi az oka, vagy mi erősíti fel, könnyebben tudsz vele beszélgetni róla, vagy akár megelőzni ezeket a helyzeteket.

Mi segíthet még?

5. Ne nézzen, halljon olyan tartalmakat, melyek nem életkorának megfelelőek! – A gyermekek rengeteg olyan ingerrel, információval és vizuális tartalommal találkoznak, melyet nem értenek, félelmet kelt bennük. Ezek olyan gyorsan váltják egymást, hogy nincs ideje kérdezni sem. Nézzük együtt a meséket, vagy kontrolláljuk, mit néz, mert a szorongásra hajlamos gyerekeknél a félelemkeltő képek akár elalvás előtt újra és újra megjelenhetnek!

6. Beszélgessünk vele az őt érdeklő kérdésekről! – Betegség, válás, költözés, haláleset esetén fontos, hogy merjen kérdezni és megnyugtató válaszokat kapjon. A tabuk és titkok tovább erősítik a benne lévő szorongásokat!

7. Olvassunk mesét! – Patrice Karst: A láthatatlan fonal c. könyve nagy segítség lehet a szeparációs szorongással küzdő gyerekeknek. A jó mesék nem akarják a gyermeket megóvni a fájdalomtól, megmutatják nekik a nehézségeket, de azt is, hogyan lehet azokat legyőzni!

8. Ha nem megy egyedül, kérj segítséget! – Nem kell hagyni, hogy gyermeked és ti is évekig szenvedjetek! Néhány alkalmas gyermekpszichológiai tanácsadás már segíthet.

 

Vegyük komolyan a reggeli hiszti képében jelentkező szeparációs szorongást!

Ez a néhány ötlet, hogyan enyhítsük gyermekünkben a reggeli hiszti képében jelentkező szorongást, csupán kiindulópont. Ezek természetesen nem működnek mindig és mindenkinél. A gyermekekkel való foglalkozás, biztosan ti is nap mint nap tapasztaljátok, bizony rengeteg kreativitást igényel. Ami működik az egyik gyereknél, nem használ a másiknál. Úgyhogy a “nálunk az vált be, hogy...” módszer a Te gyermekednél nem biztos, hogy ugyanúgy beválik. Sőt, az egy családon belül nevelkedő gyermekek is annyira különböző személyiségek, hogy ami az egyiknél jó volt, biztos hogy a másiknál már nem lesz annyira jó.

Vegyük tehát komolyan a reggeli hisztit, próbáljuk kezelni a magunk módján. Ám ha nem múlik el, 1-2 hónapja már tapasztalhatóak a tünetek, ne várj évekig! Kérj segítséget!

 

Oszd meg másokkal is, ha tetszett a cikk! Köszönöm!

Fotók: pixabay.com